2021.02.16. 20:00
A kistestvér érkezéséről szól a Ciróka titokszínházi előadása
Milyen érzéseket, gondolatokat kelt egy gyermekben, ha testvére születik? – ez a kérdés áll a középpontjában a kecskeméti Ciróka Bábszínház legújabb, Talált tárgyak osztálya című előadásának, melyet Hoffer Károly rendezett és vasárnap házibemutató keretében került először színpadra.
Fotó: Ujvári Sándor
Mint arról korábban beszámoltunk, a Talált tárgyak osztálya egy kisfiú és egy pingvin váratlan találkozását és összebarátkozását meséli el. A megejtő és izgalmas történet Fülöp József, Krucsó Júlia Rita, Lendváczky Zoltán és Szörényi Júlia tolmácsolásában elevenedik meg a színpadon, látványos képi megoldásokkal, sok-sok zenével, kevés szöveggel és számos bábtechnika segítségével. Rendezője Hoffer Károly, az ő nevéhez fűződött az igazán emlékezetes és egyedi, 2014-ben bemutatott, Egy kiállítás képei című előadás is, melyben Muszorgszkij zenéjét a Kecskeméti Szimfonikus Zenekar játszotta el.
Az új évad kezdetén kapta a felkérést Kiszely Ágnestől, a Ciróka igazgatójától és Kuthy Ágnes művészeti vezetőtől, hogy készítsen egy óvodásoknak és kisiskolásoknak szóló előadást. Hoffer Károly hírportálunknak őszintén elmondta: korábban kicsit „tartott” ettől a korosztálytól, mert talán nekik a legnagyobb felelősség darabot rendezni. Óriási kihívás, hogy ne legyen a mű se túl gügyögős, se túl didaktikus, szájbarágós, és közben jól átjöjjön a három-tíz évesekre jellemző humor. Az utóbbi években viszont „nekibátorodott”, ami nem kis részben most ötéves Benő fiának és kétesztendős Anna lányának köszönhető, hiszen édesapaként testközelből, naponta láthatja a kicsik problémáit, ismerheti az érzéseiket, gondolataikat.
Nagyon fontos számomra a Talált tárgyak osztálya témája, hiszen arról szól, milyen az, amikor a gyermek bekerül egy új közegbe, oviba vagy iskolába, vagy testvére születik, és már nem egyedül ő lesz a középpontban, kevesebb figyelem, törődés jut rá, és más gyerekekkel is meg kell találnia az összhangot
– fogalmazott Hoffer Károly.
– Mi ezt nemrég intenzíven átéltük, mikor megszületett a kislányom, és a testvérféltékenység elég hangsúlyos téma lett otthon. Az előadás története erre kínál párhuzamot: egy kisfiúnak kerek és szép a világ a szüleivel, amikor egyszer csak becsenget a pingvinfióka, aki folyton beszél (a maga nyelvén) és mindent ki akar próbálni, szóval nagyon szerethető, de roppant idegesítő is tud lenni – mondta el a rendező, aki azt is elárulta: duplán is érintett a problémakörben, hiszen volt kistestvér nővére mellett, és megtapasztalta ennek minden pozitívumát és negatívumát, és látta azt is Benő fián, hogyan érintette, mikor életébe hirtelen berobbant a minden családtagot, rokont, ismerőst elvarázsoló húgocska.
– Pallai Mara dramaturggal egy szép ívet adtunk a történetnek, melyből sok mindent megtudhatunk a két főszereplő közötti barátság kialakulásáról – főleg képekből, hiszen a kisfiú nem sokat beszél, főleg csak tőmondatokban. Én nagyon meg tudom érteni őt is és a kis pingvint is, szerettem volna láttatni mindkettőjük igazát a darabban.
De a vágyakról és mások furcsaságainak elfogadásáról is szól a mű: a pingvin ugyan madár, de repülni nem tud, noha nagyon-nagyon szeretne. Végül ez majd valóra válik, mikor kilövik egy cirkuszi ágyúból, de a landolás már legyen titok
– tette hozzá a rendező.
A színpadi megjelenés nagyon különleges, titokszínházi: a háttér fekete és a tetőtől talpig feketébe öltözött színészek egy reflektorokkal világított „fénysíkban” játsszák el a mesét, ami rengeteg váratlan és hihetetlennek tűnő mozdulatra, megoldásra kínál lehetőséget. Ezt egészíti ki felül egy animációs vetítés. Rengeteg helyszínen vezet keresztül, halad előre a történet, a gyerekszobából előbb a Talált tárgyak osztályára, a könyvtárba, a rakpartra, majd a tengerre, végül az Antarktiszra jutunk – ez is mutatja, hogy igen nagy utat kell megtenni, míg kialakul egy igazi barátság.
A látványért Hoffer Károly mellett Wunder Judit gondoskodik, az előadás zeneszerzője pedig Pirisi László.
– Fantasztikusak voltak a színészek és minden közreműködő, teljesen úgy készültünk, mintha rendes premierünk lehetett volna. A házibemutatóra csak páran jöhettek be a Ciróka társulatából, de fontos volt, hogy színpadra állítsuk teljes egészében a művet, hiszen ez a többhetes munka megkoronázása, ráadásul csiszolhatunk még az előadáson, hogy mikor – reményeink szerint tényleg már csak hetek múlva – bemutathatjuk a közönségnek, tökéletes legyen. Izgatottan várjuk ezt a percet – jelentette ki a rendező.