A Carnegie Hallban léphet fel a fiatal kecskeméti zongorista

– Évekkel ezelőtt, még kodályos kisdiákként számoltunk be első komoly zongoraverseny-sikeredről. Jelenleg hol tanulsz?

– Most érettségizem Budapesten, a Patrona Hungariae gimnáziumban. A középfokú tanulmányaimmal párhuzamosan végzem a Tóth Aladár Zeneiskola zongora szakát is, ahol Eckhardt Gábor Liszt Ferenc-díjas zongoraművész, egyetemi tanárnál tanulok.

– Mikor érezted először, hogy zongorázni szeretnél?

– Négyévesen kezdtem el, amikor Nemes Éva zenetanárnő és karnagy felfedezte érdeklődésemet a zene iránt, én pedig rádöbbentem akkor, kisgyerekként, hogy ez az életem értelme. Később, pályám kezdeti éveiben sok támogatást kaptam tőle szakmai és emberi téren egyaránt, és ez sokat hozzátett ahhoz, hogy most ilyen eredményeket érjek el. Idén leszek 18 éves, és az eltelt 14 évben soha egyetlen percre sem kérdőjeleztem meg a döntésemet, a zene mára már hozzám tartozik, mintha identitásommá vált volna az évek alatt. Mindenem a zongorázás, ugyanakkor érdekel más területe is a zenének: az országos szolfézs- és műdaléneklési verseny mindkét kategóriájának első díjasa vagyok, érdekel a zenetudomány és a zeneelmélet is.

– Mióta tanulsz Eckhardt Gábornál?

– Immáron negyedik éve, és nagyon sokat köszönhetek neki. Még kodályos kisdiák voltam, amikor 11 évesen felfigyelt rám. Az elmúlt négy évben olyan tudást adott át nekem, melyre később, pályám során is alapozhatok. Hihetetlenül sokat tanultam tőle, a szakma minden szegletét megmutatta, én pedig örömmel fedeztem fel, hogy mekkora csodákat rejt a zenélés.

– Mennyit szoktál gyakorolni, hogy néz ki egy zenész napja?

– Általában nincs felső határ. Addig gyakorolok, ameddig úgy érzem, hogy kapacitásom fizikálisan és mentálisan kitart. A gyakorlás, a zongorával való kapcsolat olyan szabadságot és boldogságot ad, amit eddigi életemben semmi másban nem tapasztaltam. Mentesülök minden félelemtől, és a tökéletes szeretet érzése jár át.

– Mi a következő lépcsőfok?

– Érettségi után Budapesten, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem zongora szakán szeretném folytatni a tanulmányaimat.

– Rengeteg zongoraversenyen bizonyítottad már tehetségedet, a zongora iránti elhivatottságodat. Melyek a legfrissebb eredményeid?

– 2019-ben megnyertem a 15. Országos Zongoraversenyt, valamint Veroszta Magda-díjban részesültem. Felléptem a budapesti vonósokkal, majd 2019 őszén F. Chopin négy balladájával álltam színpadra, mely hatalmas élményként él bennem. A járványhelyzet alatt 2020 decemberében önálló online koncertet adtam, valamint az észt szervezésű Odin Piano Competition 2021 versenyen második díjat kaptam. A legfrissebb eredményem, ami hatalmas lehetőség is egyben: az online meghirdetett American Protégé nemzetközi zongora- és vonósversenyen első helyezést értem el. A nyereményem minden álmomat felülmúlta: 2022-ben New Yorkban, a Carnegie Hallban léphetek fel. A koncertkomplexum világszerte ismert kiváló akusztikájáról, a klasszikus zene „temploma”.

– Milyen videóval indultál?

– A közelmúltban felvett online koncertemből küldtem el a műsoromat. Decemberben jelent meg a közel másfél órás koncertem, ahol 2020-ban évfordulós zeneszerzők művei hallhatóak. Ez a saját YouTube-­csatornámon elérhető. Ebből küldtem el egy válogatást az amerikai versenyre.

– Mit gondolsz, mi a siker kulcsa? Hogyan éred el ezeket a nagyszerű eredményeket?

– Azt hiszem, erre nagyon nehéz lenne egy egyszerű választ adni, hiszen sok mindenből tevődik össze egy-egy ilyen megmérettetésre való felkészülésem. Legnagyobb szerepet a hitemnek biztosítok, minden szereplésemet dicsőítésnek is tartom egyben. Ez a hit szorosan összefügg azzal a szenvedélyes szeretettel, melyet a hivatásom iránt érzek, és ami tulajdonképpen életben tart immáron tizennegyedik éve. Mindazonáltal tudom, hogy más körülmények között nem lenne lehetőségem kibontakozni, ezért is vagyok hálás a környezetemben annyi embernek. Szakmai felkészülésemben Eckhardt Gábornak, illetve a zeneiskolának. Fontosnak tartom kiemelni, hogy édesanyám és testvérem rengeteget tesz hozzá mindahhoz, ami egy-egy ilyen siker mögött valójában van. Bármikor számíthatok rájuk, azt hiszem, sok szülő és testvér példát vehet róluk. S természetesen iskolámnak, a Patrona Hunga­riae gimnáziumnak is köszönettel tartozom mindazért a sok segítségért, mellyel fejlődésemet biztosítják.

– Milyen szerzőket szoktál hallgatni? Mit csinálsz szabadidődben?

– Mindenki a kedvencem, mégis ha egyet kellene választani, nem tudnék. Aktuálisan mindig van egy-egy zeneszerző, aki valahogyan betoppan az életembe és egy ideig rengeteget hallgatom a műveit. Korszakosan ismerkedem meg a zeneirodalom csodáival, így erre a kérdésre folyamatosan változik a válaszom. Jelenleg Brahms nagyon sokat jelent nekem, de néhány hónapja még szinte csak Schumannt és Bachot hallgattam. A szabadidő fogalma pedig egyet jelent a gyakorlással. Ha valamilyen okból ezt nem tudom megtenni, akkor valami zenével kapcsolatos tevékenységbe vetem bele magam.

– Hogyan egyeztethető össze ez a mérhetetlen szakmai elhivatottság a gimnáziumi tanulmányaiddal?

– Angolból és énekből már letettem az előrehozott érettségi vizsgát, mindkettőt 95 százalék feletti eredménnyel. Nagy szerencsém, hogy olyan iskolában tanulok, ahol mind gyakorlási lehetőséget, mind elfogadást és támogatást is kapok. Örömmel tekintek vissza a gimnáziumi éveimre, és izgatottan várom életem következő állomását.