Személyes indíttatásból írta meg a Bunyevácok című könyvét

Személyes indíttatásból írta és szerkesztette meg a Bunyevácok című könyvét Ikotity István. A szerző már néprajz szakos egyetemista korában is sokat kutatott, és most, amikor saját gyermekeinek kellett elmagyaráznia, hogy milyen családból származik, elhatározta, hogy megírja a könyvet. Mint elmondta, nagyon régi bunyevác családból származik. A bajai Barátok templomában a legelső anyakönyvi lapon már szerepelt egy Ikotity név.

Ikotity István a könyvbemutatón elmondta, szerinte abban egyetértés van a történészek között, hogy a bunyevácok a XVII. században telepedtek le a Bácskában a törökök elöl menekülve, egyfelől új lehetőségeket keresve, másfelől csalogatva a Magyar Királyság területére érkeztek. Hozzátette: korábban a Dalmácia vidéke a Magyar Királysághoz tartozott, tulajdonképpen mondhatni, hogy hazaértek oda, ahonnan indultak.

A könyv tudományos szemlélettel íródott, többen is segítették a szerzőt munkájában. Mint elhangzott, ez inkább egy ismeretterjesztő mű, amelyben igyekeztek összefoglalni a kalandos életű bunyevácok történelmét. Ikotity István hozzátette: a könyvben ismertetik a különféle álláspontokat, hiszen csak a bunyevác eredetből van vagy hat elmélet, hogy honnan is származik a bunyevác nép, az elnevezésük. Bemutatják a történelmet, az identitástudatot, a néprajzot (az építkezéstől a viseleten át), az év különböző ünnepeit, a gasztronómiát, illetve a bunyevác irodalmat. Alapvetően egy album jellegű könyv, sok képpel, illusztrációval.

Ikotity István a bunyevácok történelmével kapcsolatban kijelentette, hogy Észak-Bácskában nagyon nagy számban voltak bunyevácok a török kiűzése után, olyannyira, hogy Baján 1720-ban a lakosság 84,7 százaléka bunyevác, sokác és szerb volt. Baja népességének döntő többsége bunyevác volt abban az időben, de nagyon sok családnevet magyarosítottak. – Ebben a könyvben nem egy nemzetiségről van szó – hangsúlyozta Ikotity István. Mint mondta, Magyarországon kétszer is volt arra népi kezdeményezés, hogy nemzetként fogadják el a bunyevácokat, de ez nem sikerült. Szerbiában viszont nemzetiségként ismerik el őket, Horvátországban pedig integrálódtak a bunyevácok. Nyugat-európai szemlélettel úgy fogalmaztak a könyvben, hogy ez egy identitás.

– Ha valakinek bunyevác identitása van, nem számít, hogy félig bunyevác vagy negyedig – tette hozzá Ikotity István. Úgy gondolja, hogy aki bunyevác Magyarországon, az nem kevésbé magyar, hanem inkább hozzáad a személyiségéhez a bunyevácság.

A könyv többek között arra is felhívja a figyelmet, hogy a bunyevácok az 1848-as szabadságharc idején a magyarok oldalán harcoltak, szemben a horvátokkal és a szerbekkel. A kötet kitér arra is, hogy a bunyevác tánc alaplépései gyanúsan hasonlítanak a csárdásra, valamint vannak olyan kutatók, akik szerint a paprikát is a bunyevácok hozták be Magyar­országra.

A szerző elmondta továbbá, hogy több híres ember őseinél is megtalálható a bunyevác kötődés, mint például Dugonics Andrásnál, Bartók Bélánál vagy Latinovits Zoltánnál.

A könyv dr. Mándics Mihály lektor szerint a megoldások keresését és a békés együttműködést képviseli. Az európai szemlélet, mellyel a témát közelíti, reménysugár arra, hogy a bunyevác kultúra ne fogyatkozzék tovább, ne enyésszen el, hanem reneszánszát élhesse – mondta.