Közös álmot szőttek, különdíjat nyertek

– Mióta van jelen az életében a szövés?

– Több mint harminc éve szövök és 2007-ben lettem hivatásos népi iparművész. Az elején ugyan csak egy hobbinak indult a dolog, de aztán gyorsan egyfajta megszállottsággá alakult. Egyre jobban belemélyedtem a témakörbe, jártam különböző kurzusokra, oktatásokra. Játszóház-vezetői végzettséget szereztem 1991-ben, és azóta folyamatosan tartok csoportos szakköröket az óvodásoktól egészen a felnőttekig.

– Mindezt munka mellett?

– Szerencsére a civil foglalkozásommá is a szövés vált, hiszen egy készségfejlesztő iskolában dolgozom szakoktatóként. Nálunk kétéves modulokban tanulnak a gyerekek és ezek közül az egyik a szövés, amit én oktatok. Így találkoztam két évvel ezelőtt Dezsőfi Kristóffal. A kezdetektől feltűnt, hogy mennyire jó megfigyelőképessége van a fiúnak, ami a szövés egyik alapfeltétele. Kristóf olyan pontosan memorizálja az egyes lépéseket, hogy minden sor és minta szinte elsőre megy neki. Otthon saját szövőállványa van, így sokat gyakorol. A másik nagyon fontos képesség a türelem, ami a folyamatok megértéséhez, az aprólékos munkához kell. Volt olyan tanítványom, aki a sérült keze miatt nehezebben dolgozott, mint a többiek, de olyan elszántság volt benne, hogy így is teljesíteni tudta a feladatokat. Szerencsére Kristófban is megvan a szükséges kitartás.

– Miért döntött úgy, hogy együtt indulnak a pályázaton?

– Szinte sosincs arra lehetőség, hogy amatőrök is bemutatkozzanak a népi iparművészek, hivatásos alkotók között. Így amikor megláttam, hogy a Hagyományok Háza által kiírt pályázaton párban is lehet indulni azonnal Kristófra gondoltam. Mivel akkor már életbe léptek a járvány miatt hozott intézkedések én kisebb oktatóvideókkal igyekeztem tartani a kapcsolatot a tanulókkal. A Most van időm alkotni tematika tehát passzolt a helyzethez és kapóra jött az is, hogy Kristófnak saját szövőszéke van otthon.

– Hogyan zajlott a közös munka?

– Az első lépés az volt, hogy ki kell találni mit szőjünk. A csoportunkkal korábban már készítettünk több tervrajzot, így megkértem Kristófot, hogy tervezzen egy párnamintát. Ő megrajzolta, szépen beosztotta, hogy szimmetrikus legyen a két oldal, majd átküldte nekem megtekintésre. Mondtam, hogy olyan színt válasszon, amit szeretne, de Kristóf tudja, hogy milyen színek dominálnak a népművészetben. Ugyan nincs a tantervben, hogy népművészeti mintákat szőjek, de meséltem nekik erről az órákon, hiszen csak a hasznukra válhat, ha a gyökereikről hallanak. Ő tehát a piros alapon fekete, kék motívumokat választotta. A pályázathoz hozzá tartozott az is, hogy az egyes munkafolyamatokat rögzíteni kell. Kristóf anyukája segített nekünk ebben, lefotózta és elküldte a terveket, én pedig ezek alapján megszőttem a párnát.

– Mi volt az első reakció, amikor megtudták, hogy díjazottak lettek?

– Nehéz erről könnyek nélkül beszélni. Abban azért bíztunk, hogy felkelti a zsűri érdeklődést a nevezésünk, és egy ilyen speciális fiatalember is meg tudja mutatni, hogy helye van az alkotóművészek között. Az eredményhirdetés előtti napokban Kristóf anyukája vette észre, hogy a Hagyományok Háza honlapjára felkerült egy beharangozó, amin Kristóf is rajta van, akkor már nagyon reménykedtünk. Június negyedikén pedig kiderült, hogy kiemelt különdíjasok lettünk.

– Lesz-e folytatása a közös munkának?

– A pályamunkákat a karantén miatt nem lehetett leadni. Ezekből jövőre, a Hagyományok Háza húsz éves jubileumán rendeznek egy kiállítást. Kristóf ugyan most befejezte ezt a két éves modult, de továbbra is jár az iskolába, tehát kapcsolatban maradunk és nem engedem el a kezét. Sőt! Egy leendő saját kiállításomon szeretném bemutatni az általa készített munkákat is.

Folytatódik a közös munka

Szatmári Julianna, Kristóf édesanyja is megerősítette hírportálunknak, hogy fia Ibolya néni által ismerkedett meg a szövéssel, ami azonnal szerelem lett. A lelkes, szeretetteljes oktatásnak, valamint a saját szövőállványnak köszönthetően már korábban is készültek otthon kisebb munkák, például lábtörlő vagy szőnyeg. Mivel Kristóf nem ír és nem olvas, így az édesanyja közreműködésével egyeztettek Ibolyával a tervek elkészítésekor. Julianna szerint Kristóf nagyon örült ennek a lehetőségnek, hiszen az alkotás és az elismerés öröme is fontos számára. Szeretnék, ha a tehetséges fiú a későbbiekben szövéssel foglalkozna, hiszen ilyen nagyszerű oktatóval még sok hasznos tudnivalót elsajátíthat.