Dokumentumfilm és sorozat készült Radnóti életének utolsó szakaszáról

– Régi vágyam volt, hogy végigjárjam Radnóti Miklós és sorstársai útját. Kiváló magyar tanárom, Bődi Szabolcs adta kezembe a bori noteszt, amely Radnóti Miklós 1944-ben íródott, utolsó verseit tartalmazza. Elmesélte, hogy milyen embertelen körülmények között születtek ezek az irodalmi gyöngyszemek, mi volt valójában az a bizonyos erőltetett menet. Beszélt a gyilkosságokról, Radnóti halálának körülményeiről. A történet akkor annyira megfogott, hogy elhatároztam, végigjárom a gyötrelmek útját. Szerettem volna megismerni, bejárni azt a tájat, azt a vidéket, ahol Radnóti egykoron megfordult. Megélni a sorokat, melyeket Európa legvéresebb, és legsötétebb éveiben komponált a modern magyar líra kiemelkedő képviselője a gyötrelmek útján, pokoli körülmények között. Úgy gondoltam, hogy zarándoklatom üzenetét érdemes minél szélesebb körben megismertetni – emlékezett vissza Tóth Péter Lóránt.

Mivel az út nagy része a Délvidéken vezetett át, Tóth Péter Lóránt felkereste Hajnal Jenőt, a vajdasági Magyar Nemzeti Tanács elnökét, hogy segítsen a szervezésben. Kérte, hogy a Pannon TV stábja néhány napig legyen az útitársa. Hajnal Jenő és Kozma Zoltán, a televízió egyik felelős szerkesztője, átérezve a zarándoklat jelentőségét, úgy határozott, hogy végig mennek a versvándorral a „gyötrelmek útján”. Ebből született meg a tizenhárom részes sorozat, és készülőben van egy egész estés dokumentumfilm.

– A stáb tagjaival, bár korábban nem ismertük egymást, gyorsan összekovácsolódtunk. A forgatás azonban plusz terheket rótt rám. Úgy osztottam be az időt és a kilométereket, hogy a film elkészítése ne sérüljön. Belgrádtól Abdáig, engem mindenhol vártak. Egy nap akár két, három alkalommal volt találkozóm a magyar közösségekkel. Vagy Radnótit ünnepeltük, vagy pedig a „Lélek vagyok, élni szeretnék” című előadásomat mutattam be. Volt olyan, hogy napközben forgattunk, ami több órát is igénybe vett. Más lehetőségem nem volt, hogy kapkodjam a lábam, a lemaradásomat behozni úgy, hogy én tulajdonképpen hét kilométeres átlagsebességgel vágtáztam végig az utat. Kétszer futnom is kellett Cservenka, később pedig Mohács előtt. A filmesek is ügyeltek arra, hogy utolérjem magam. Összességében elmondható, hogy jól kiegészítettük egymást a stábbal – mesélt tapasztalatairól a kunszentmiklósi versvándor.

A sorozat elkészült, az első részt március 15-én vetítette le a Pannon Televízió, majd vasárnaponként 20 óra 35 perces kezdettel láthatták és láthatják a folytatást a nézők. A film az interneten is elérhető. A film két utat jár be, Radnóti és Tóth Péter útját, egyfajta hidat képezve a múlt és a jelen között. Az elkészült alkotás egyszerre ismeretterjesztő, irodalmi, történelmi, földrajzi és dokumentumfilm is egyben. A film és a tizenhárom részes sorozat rendezője Herczeg Zsolt, az operatőrök Lukács Attila és Szalai Adrián voltak, a vágás Horvát Ineszt munkáját dicséri.

– A huszonöt nap és a forgatás életre szóló élmény volt számomra. Közel négyezer emberrel találkoztam és együtt emlékeztünk meg Radnótiékról. Diákok, felnőttek kíséretében, énekszóval, megzenésített versekkel, prózákkal, templomokban, iskolákban, a szabad ég alatt töltöttük meg élettel, varázsoltuk virágvasárnappá a „gyötrelmek útját”. Bízunk benne, hogy az M5 és a Duna Televízió is átveszi és levetíti a sorozatot, majd a májusban elkészülő egész estés filmet. Az alkotás kuriózum és kordokumentum is egyben, mert Radnótiékról ilyen jellegű film még nem készült – hangsúlyozta Tóth Péter Lóránt.

Hétszáz kilométert gyalogolt

A „Lélek útja” gyalogos vers-zarándoklat tavaly augusztus 31-én indult Szerbia, Horvátország és Magyarország 100 települését érintve. Tóth Péter Lóránt a Győr melletti Abdáig, a költő halálának feltételezett helyszínéig vezető 850 kilométeres távból hétszáz kilométert gyalogosan tett meg, Mohács és Szentkirályszabadja között pedig vonaton utazott, ahogyan egykoron a bori munkaszolgálatosok is. A versvándor a magyarok által is lakott településeken a bori notesz verseiből és Kőszegi Ábel Töredék című könyvéből összeállított monodrámával emlékezett a költőre és a háború névtelen áldozataira. A huszonkilenc előadásokon kívül a helyi szervezők emléktábla-avatásokkal, szentmisékkel, istentiszteletekkel emlékeztek meg Radnóti Miklósról és sorstársairól.