Gazdatüntetésekről írt könyvet az akasztói helytörténész

„Gyula, Gyula gyere le, itt a béka feneke”. „Sikerdíjas kormányunk lerágja a nadrágunk”. „Bort, búzát, békességet. Adót, TB-t csökkentsétek”. „Gazdaságunk lesántulva, üget, mint a döglött bolha”. „A Parlamentben elveszett pénztárcát nem a paraszt zsebében kell keresni”. „Termelünk, vagy könyvelünk?” Többek között ezeket a feliratokat láthatták a tüntető gazdák traktorjaira erősített transzparenseken azok, akik 1997. február 24-én a Kiskőrös és Akasztó közötti főúton közlekedtek.

Réthey-Prikkel Miklós akasztói tanár, néprajzkutató érdeklődését felkeltette annak idején a termelők kiállása. Végigsétált a sok száz munkagép alkotta hosszú sor mellett, beszélgetett az emberekkel. Tudós módjára gyűjtötte az anyagot, cetlikre, füzetekbe írta az információkat, végigolvasta a sajtókiadványokat. Mintegy két évtizeddel később, nyugdíjas éveiben rendezte össze az információkat egy könyvbe sűrítve. Az Akasztón élő kutató a napokban adta ki a kötetét.

A könyv nagyon sok oldalról mutatja be azt a megmozdulást, amely több tízezer gazdát ösztökélt, és amelynek a centruma Bács-Kiskun megye volt. A Petőfi Népe is beszámolt annak idején arról, hogy Kiskőrösön alakult meg a Magyar Termelők Érdekvédelmi Szövetsége (Metész). Két ismert vezetője a kiskőrösi Kósa Gyula és a soltvadkerti Zsikla Győző volt. Tiltakozásul a gazdákat érintő jogszabályváltozás miatt jó néhány alkalommal szerveztek az országos közlekedést lelassító, félsávos útlezárásokat 1997 februárjától.

Annak idején civil kurázsival kellett azoknak rendelkeznie, akik az útra vitték a termelőket.

Hogy kik is ők? A könyvben W. Barna Erika grafoterapeuta, kézírásszakértő írja le, milyenek is Kósa Gyula és Zsikla Győző személyiségjegyei. Zsikla ma is városatya Soltvadkerten, korábban a Független Kisgazdapárt országgyűlési képviselője is volt. A kor bemutatása is megjelenik a könyvben. Ezek azok az évek, amikor a politikai rendszerváltást követő átalakulási folyamatban másfél millió ember vesztette el a munkahelyét, megszűntek a falvakban a szövetkezetek, a melléküzemági cégek.

Az életfeltételek bizonytalanná váltak, az ország túl volt a Bokros-csomagon. A gázolaj ára 130 forint volt, míg a boré 50-60 forint literenként. Sertést tartani már nem volt kifizetődő. Egymást érték a válságok, nem volt ára a búzának, a kukoricának sem. Ekkor születtek olyan rendelkezések, amelyek a termelőket hátrányosan érintették. Február 24. és 27. között országosra duzzadt a tiltakozási hullám, amelyhez kétszáz település csatlakozott, a becslések szerint több ezer munkagéppel.

Ez a tüntetéssorozat olyan időszakban történt, amikor óriási tömegpánik hatására 26 milliárd forintot vettek ki a Postabankból a betétesek, illetve a közalkalmazotti szférában szakszervezeti tiltakozások folytak. Réthey-Prikkel Miklós nagyon sok dokumentumot használt fel a könyve megírása során. Ezek között a Petőfi Népe 14 cikkére is hivatkozik. A legelső hír 1997. február 15-én jelent meg, Traktorokkal az adóterhek ellen címmel. A február 24-i eseményről az 1. és a 4-5. oldalon számolt be annak idején Barta Zsolt, Király László, Papp Zoltán, Pulai Sára, Szász András, Tapodi Kálmán, Török Zsuzsa, W. Király Ernő és Walter Péter, akiket a szerző is megemlít. A könyv karikatúrákkal, képekkel jól illusztrált kötet, a rendszerváltás nehézségeinek egy szegmensét mutatja be.