A vidéki újhullámtól a Garabonciás Házig

Talán akadnak még, akik boldog nosztalgiával emlékeznek a flanelinges, farmergatyás, alföldi papucsos klasszikus magyar hard rock kecskeméti hőskorszakára és az újhullámra, amikor olyan legendás helyi zenekarok tűntek fel, mint a Timúr és csapata, a Hivatlan Vendégek, az Ideiglenes Csoport, a Kortársak vagy éppen a Negyedik Birodalom. Cikkünk nem titkolt célja a verbális időutazás, amely elkalauzolja az olvasót a rendszerváltás előtti vidéki fiatalság által megélt alternatív zenei világ bugyraiba. A nosztalgiaút során felderengenek helyi hősök, megidéződnek nagy szellemek és legendás zenekarok, valamint a '80-as évek második felének kultikus helye: a Garabonciás Ház.

Jelenleg talán azt is nehéz elképzelni, hogy valaha aktív zenei élet folyt a városban, pedig a hetvenes években igazi klubélet volt Kecskeméten. Nagy zenekarok koncertjeire lehetett járni, igaz néha teljesen szürreális, matiné jelleggel. Az egyik Piramis koncert például délután ötkor kezdődött a Művelődési Házban. Akkoriban a Kertészeti Főiskola volt a nagy koncerthelyszín, ahol gyakorlatilag hetente-kéthetente léptek fel országosan is ismert zenekarok. A Rolls Frakció például saját klubbal büszkélkedhetett, de megfordult ott mindig egy-egy sztár az Omegából vagy a Beatriceből is. Lejött egy-két tag, többnyire a D. Nagy (D. Nagy Lajos – Rolls Frakció, később Bikini) vagy a Trunkos (Trunkos András – Rolls Frakció) és gyakran hoztak magukkal vendéget is, hol a Nagy Ferót (Beatrice), hol az Elefántot (Molnár György – Omega) egy pár órás beszélgetésre, dedikálásra, ami a rajongóknak nagyon tetszett. Akkoriban a Kertészeti Kar kulturálisan sokat adott hozzá a városhoz.

Az első jelentős vidéki punkzenekar otthona Kecskemét

Amikor az egész országba bejött a punk meg az újhullám, akkor hirtelen Kecskeméten is előkerültek a tehetséges emberek. Meg persze olyanok is, akik kevésbé voltak tehetségesek, de remekül hozták a figurát, ami ezekhez a műfajokhoz kell. Nagy köztiszteletnek örvendtek, mert elég merészek voltak ahhoz, hogy olyan hülyék legyenek, ami akkoriban még nem volt teljesen kockázatmentes. Az első kecskeméti (és egyben jelentős vidéki) punk zenekar a Chaos volt, akik többek között Sex Pistols-számokat játszottak magyar szöveggel. A szövegírójuk Mihályka Gyula lett, aki a Petőfi Népe szerkesztőjeként dolgozik most.

Olyan legendás helyi zenekarok tűntek fel ebben az időszakban, mint a Timúr és csapata, a Hivatlan Vendégek, az Ideiglenes Csoport, a Kortársak vagy éppen a Negyedik Birodalom. Ez utóbbiban inkább a showelemeken volt a hangsúly. Több korszakuk is volt, az utolsó felállásban játszott a helyi körökben híres Halász Laci (Figaró). Nevezetes figura volt Komlós Józsi is, akit sokan Jozzyként ismernek és írt szövegeket például a Rolls Frakciónak. A Sebestyén-testvérek neve sem lehet ismeretlen a kecskemétiek előtt. Ők progresszív rockkal kezdtek, de később számos frissülésben benne voltak s jelenleg funkyt játszanak az Alem da lemda nevű zenekarukkal. A nyolcvanas évek második felétől kezdtek feltünedezni a Mogyoró-testvérek. Kornélt például mind a mai napig az ország legnevesebb kongásai között tartják számon, a bátyja pedig amellett, hogy számítógépes grafikus és festőművész, tagja az Úzgin Űvernek.

Fellépésekre kéthetente-havonta került sor a mai Ifjúsági Otthon – az átkosban Iparos Otthon, a szocializmus idején meg népi nevén Ruszki Kultúrház – tükörtermében. Itt működött a híres ruszki kantin, amely nem tévesztendő össze a laktanyabelivel, ahol szalámit meg csokit lehetett kéz alatt venni a katonáktól. Ez kimondottan olajpadlós kocsma volt, izgalmas és veszélyes aurával. Szerveztek emellett megyei tehetségkutatókat is a Művelődési Házban, melyeknek a jazzkedvelő közökben jól ismert Studer Béla bácsi állandó zsűritagja volt, de hívtak olyan országos neveket is, mint Victor Máté. Ezek komoly társadalmi eseményeket jelentettek, mindenki elment meghallgatni a haverjai zenekarát, de egy idő után a nagy zenekar-alapítási láz kicsit kifulladt.

A „G“-Ház legendája

A nyolcvanas évek közepét a Garabonciás Ház határozta meg Kecskeméten. Ma már csak a lecsupaszított romjai vannak meg az épületnek a régi kamaraszínház és a szemben lévő játszótér sarkán. Az egész a Garabonciás Színjátszó Csoportból indult ki, amelynek Beregszászi János volt a vezetője. János akkor a harmincas éveiben járó, nagyon karizmatikus ember volt, sokrétű érdeklődéssel; verseket írt, színházat csinált, táncházat működtetett és gyerekcsoportokat vezetett. Végül a művelődési háztól megkapta ezt a placcot az amatőr színjátszó csoport részére, ahol aztán a haverjaival – a korát megelőzve – igazi romkocsmát alakítottak ki. Ráadásul engedélyt kapott, hogy büféje legyen. Ez akkoriban igazi különlegességnek számított és természetesen berántotta az összes fiatalt.

A srácok mind ott lógtak, hiszen addigra már a főiskolai klubok és koncertek se nagyon mentek. A hely akkor zárt be, amikor az emberek kidőltek, a pultosok is ott aludtak a ping-pong asztalon. A mai értelemben vett közösségi terek fogalmát teljesen lefedte a „G”-Ház, hiszen készültek ott színielőadások, ott próbált a Garabó Zenekar (Csík János első zenekara), rendeztek táncházat, jazzesteket vagy éppen neves emberek előadásait lehetett megnézni. Pap Gábornak például volt egy vetítése a magyar népi motívumrendszer szimbolizmusáról, asztrológiai, filozófikus és vallási megközelítésekkel. De jelen voltak mindenféle nem publikált, ellenzéki költők és inkognitóban a helyi biztonsági erők is.

Disznótor, Cseh Tamás, tragédia

Egy alkalommal még disznótort is rendeztek az udvaron, ami az elmondások alapján inkább egy szürreális cseh filmre emlékeztetett. Állítólag Cseh Tamás is megfordult a Garabonciásban, és azt mondta, hogy ilyen jó hely nincs másik az országban. Pedig akkor még javában működött Pesten a régi Fiatal Művészek Klubja (FMK), Tamás mégis úgy látta, hogy az már hanyatlóban van, a „Gé„-Ház pedig – a maga vidéki módján – az FMK fénykorát idézi. Igaz, hogy a zene folyamatosan szólt, de mégsem csak azon volt a hangsúly. Valódi multifunkciós, alternatív, önképző közösségi tér volt. Aztán a gyászos mexikói VB után, ahol a szovjetek 6:0-ra verték a magyar válogatottat, nyári szünetre bezárt a hely. Ekkor történt a tragikus eset, hogy Beregszászi János rejtélyes módon meghalt. Egy panelvárosi lakótömb alagsorában béreltek helyet a barátnőjével (ma már virágboltok és bazársor vette át a helyét). János egyedül volt otthon, tűz ütött ki, és ő bennégett. Ezzel megpecsételődött a Garabonciás Ház sorsa is, mivel az egész működése János személyéhez kötődött.

Tűzből mentett versek

Sajnos a Beregszászi János által indított kulturális és zenei aktivista vonalat senki nem vitte tovább, de van egy érdekes történet, ami a tűzhöz kapcsolódik. Egy fiatalokból álló kortárs helyi zenekar (Resti Kornél) egyik tagjának a szülei még a '80-as években egy leégett lakótelepi hely romjai között találtak egy épen maradt tokot, amiben egy cselló volt. Később beazonosították, hogy ez Beregszászi János lakása lehetett. Ő maga ugyan nem volt képzett zenész, de ha olyan hangulata volt, akkor odaült a zongorához, gitáron is játszott pár akkordot, ami azokhoz a bulikhoz elég is volt. Teljesen életszerű tehát, hogy volt nála éppen egy cselló. Mivel később sem kereste senki a hangszert, így a család megjavította, felújította és a mai napig azon játszik Lázár Miklós. Fennmaradt továbbá egy könyv.

„Villogó fények, rohanó emberek, testes tűzoltóautók. Péntekre virradó éjjel, hajnali fél háromkor igazán nem hétköznapi látvány Kecskeméten, a széchenyivárosi garzonház előtt Beregszászi János, aki régi kultúrák örökségét próbálta újra fölfedezni: halott. Akármit is állapít meg a vizsgálat, annyi bizonyos, hogy értelmetlenül halt meg, hisz nincs értelmes halát. A Járdán kiégett írógép, összeolvadt valami, félig elhamvadt könyvek. A szél fölkap egy papírlapot, viszi, lengeti. Egy ballada van rajta. Beregszászi János írta.” – szól a Tűzből mentett versek című kötet fülszövege. A Kecskeméti Lapok Kft. kiadásában 1990-ben jelentek meg Beregszászi János azon írásai, amelyeket a barátok, ismerősök megmentettek a kiégett lakásból. Hálásak lehetünk érte.