Kiss Csaba gyűjteményei letűnt korok keceli emlékeit idézik fel

Kéthetente térképezik fel Kecel múltját a Keceli Helytörténeti Kutatóegyletben. Olyan ez, mint egy izgalmas puzzle, lassan, megfontoltan minden részletet átbeszélve és közös nevezőre jutva lehet előre, tovább haladni.

Kiss Csaba, az esemény főszervezője, aki a Keceli Értéktár elnöke, meséli, hogy a képek 80-100-120 évesek. Kevés olyan ember él már köztünk, aki be tudja azonosítani a fotókon szereplő embereket és helyszíneket. Bár nem csak időskorúak járnak az egyletbe. A képek legtöbbje Kiss Csaba gyűjtéséből van, aki keceli emberektől kapta a fotókat, melyeket learchivált. Ezekből a fotókból készült a Kecel anno kötet is. Kiss Csaba a keceli tárgyak megszállott gyűjtője. „Mindegy mi az, gyűjtöm, csak azonosítható legyen szeretett településemmel” – fogalmaz Csaba. Gyűjtőszenvedélye kiterjed a papírpénzekre és érmékre, illetve a képeslapokra is.

Ráadásként ő rendelkezik vélhetően az ország egyik legnagyobb kinderfigura-gyűjteményével. Ebből néhány éve láthatott egy nagyszabású tárlatot a keceli múzeumban a közönség. A keceli posta 150 éves ebben az évben. A júniusi Múzeumok Éjszakáján nyílt kiállítás általános postatörténeti része a Szentesi Postamúzeum, a Kecel helytörténete rész Kiss Csaba és a Keceli Posta anyagából tevődött össze. Kérésemre mesél a képeslapgyűjteményéről.

A Monarchia korából származó, nagyon igényes és szépen kidolgozott klasszikus, karácsonyi, szilveszteri, pünkösdi és húsvéti képeslapokat mutat. „A mai lapok a nyomukba sem érhetnek” – mondja Csaba. A képeslapokról történeteket is mesél: börzéken, bolhapiacokon, régiségkereskedőnél vagy kidobásra ítélt hagyatékok között kincsekre lehet bukkanni. Egy olyan képeslapot is mutat, amely nagyon ritka, az eddigi információk szerint csak kettő van belőle a világon. Látszólag jelentéktelennek tűnik, de a keceli zsinagógát ábrázolja, mellette boltokkal, a boltok előtt emberekkel. Egy pesti kereskedőnek 120 nagyon szép korabeli képeslapot ajánlott ezért az egyért. Nem kapta meg. Összevesztek. Egy izraeli gyűjtő vette meg jó pénzért. A pesti kereskedő később visszaszerezte a képeslapot. Újból elindult Kiss Csaba és közte az alku. Nem tudtak megegyezni.

Ezt követően valaki lecsapott a képeslapra. Tőle sikerült hazahozni a különlegességet, cserével. A gyűjtő mutat régi bankjegyeket is. Az orosz cár 50 és 100 rubelesei gyönyörűen kidolgozott grafikákkal rendelkeznek. Hogy hogy kerültek Magyarországra? Ki tudja?! Talán valamelyik háborúban katonák hozták haza. Megmutatja a magyar­forint-sorozatot is. A 10 forintos zöld volt Petőfi Sándor arcképével, amelyre sokak emlékeznek. Arra már kevesebben, hogy az első kiadású, 1946. június 3-án nyomott papírpénzeken nincs rajta a költő, csak egy munkás kalapáccsal. A régi 100 forintos Kossuth Lajost ábrázolja. A legelsőn, melyet szintén 1946-ban nyomtak, egy nő profilja látható. Hogy ezek mit érnek? Annyit legalább, mint amennyit annak idején. Akkoriban egy segédmunkás 100 forintot keresett havonta. Most ennek az ezerszereséért sem kapunk lapátos embert. Hogy meddig lehet a gyűjtőszenvedélynek élni? Kiss Csaba azt mondja, a gyűjtésnek sosincs vége. Ő megy előre, viszi előre a szenvedélye. Ebben támogatja párja is, Turnai Ágnes, aki mindig észreveszi egy-egy börzén a régiségek között a gyöngyszemet, amit nem szabad nem megszerezni.

Elismerték a kutatói munkájukat

Kecel születésnapját minden évben április 22-én ünneplik. Az idén ünnepélyes keretek között Pro Cultura díjat kapott a Kecel anno és a Kecel és Imrehegy katolikus öröksége könyveket együtt alkotó csapat – Kiss Csaba, Turnai Ágnes, Varga Eszter és Varga Józsefné. A könyvek képanyagainak nagy része Kiss Csaba gyűjteményét alkotja.