Kettős könyvbemutatót tartottak a Kápolna Galériában

Könyvbemutatót szervezett a Kecskeméti Kortárs Művészeti Műhelyek Forrás Kiadója szerdán a Kápolna Galériában, mely során Fekete Vince és Pál Sándor Attila költők beszéltek legújabb versesköteteikről. A szerzőket Füzi László, a folyóirat főszerkesztője kérdezte műveikről.

Fekete Vince Erdélyből érkezett a könyvbemutatóra. A hazai tájhoz való kötődés nagy hangsúlyt kap legújabb, Szárnyvonal című verseskötetében.

– Személyes tájversek ezek, hiszen azon a vidéken élek. Egyrészt kapcsolódnak konkrétan is a tájba, de ha figyelmesebben elolvassuk ezeket a verseket, akkor a konkrétség bizonyos sejtelmességgel is társul – mondta a szerző, majd hozzátette: többször lett volna lehetősége elköltözni Magyarországra, mert Szegeden tanult, Budapesten is sokszor megfordul, mégis maradt szülőföldjén.

– Ennél jobban védeni Erdélyt nem lehet, minthogy ott vagy, és magyarul írsz – közölte, majd hozzátette: a tájköltemények mellett egy titkos, szerelmi vonal is végigszövi a kötetet. A két fő motívum pedig az utolsó versben forr össze.

– A szerelmi szál a titok, a felvállalhatóság, az elrejtettség dolgait, helyzeteit járja körül. Majd minden motívum a legutolsó versbe fut, hogy ott felgyorsulva minden megismétlődjön – magyarázta a költő.

Pál Sándor Attila Balladáskönyv című művéről elmondta, nem a klasszikus balladás kötetek jegyeit viseli magán.

– Megpróbáltam hagyományos balladákat írni, majd azokat igyekeztem széttördelni, töredékeket alkotni belőlük, melyek működése reményeim szerint kiad egy nagyobb mintázatot – mondta a költő, akinek kötetében szintén központi motívumként jelenik meg a szülőföld és a falusi gyökerek témája, azonban éppen ellentétes módon, mint Fekete Vince esetében. Pál Sándor Attila ugyanis elköltözött szülőfalujából. Balladáskötetének vissza-visszatérő témája, hogy elköltözvén hogyan viszonyul a falusi világhoz, a lassan eltűnő, paraszti kultúrához.

– Öcsémmel dolgozgattunk a földeken, ami akkoriban nagyon rosszul esett, nagyon utáltuk. Végiggondoltam azonban, hogy valójában mennyire volt szörnyű, most, amikor gyakorlatilag már nincs mit csinálni. Arra jutottam, hogy soha az életben nem fogok annyi ilyen munkát végezni, mint a nagyszüleim vagy a szüleim – fejtette ki, majd hozzátette: a könyvben nagyon fontos szerepet kap továbbá a múlttal történő viaskodás.

– Méghozzá egy olyan múlttal, melyben én azt hittem, hogy nem vagyok érintett a születésem okán, merthogy 1989-ben születtem. A nagyszüleim életének nagyobbik része azonban az úgynevezett átkos időszakban telt el, a szüleimnek a legszebb fiatal kora is, mellyel valamit kezdenem kellett, hiszen az én gyermekkorom ennek romjain zajlott, melyre nagy szeretettel emlékezem – fejtette ki a költő.

Névjegy

Fekete Vince, költő, szerkesztő, műfordító Kézdivásárhelyen született. Felsőfokú tanulmányait a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen végezte, majd a szegedi József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán folytatta. Jelenleg a Székelyföld című kulturális folyóirat főszerkesztő-helyettese, melynek 1999 óta szerkesztője.

Pál Sándor Attila, költő, szerkesztő Szankon született. A Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán szerzett történelem-magyar tanár szakos diplomát. 2017 óta a kecskeméti Forrás folyóirat szerkesztője. Első kötete, a Pontozó 2013-ban jelent meg, második könyve, a Düvő pedig 2017-ben.