Bemutatták Buda Ferenc új verseskötetét Kecskeméten

Füzi László a bevezetőben elmondta, hogy az új kötet a költő Míg élsz című előző munkája egyenes folytatásának tekinthető, s az új versek ezer szállal kapcsolódnak a teljes Buda Ferenc-életműhöz.

A hagyományhoz fűződő versei kapcsán Buda Ferenc beszélt arról, hogy hogyan kötődik Arany Jánoshoz. Elmondta, hogy ne csak szomorkodjunk Arany miatt, hanem vigadozzunk is, hiszen minden testi-lelki nyavajája mellett is nagy tréfamester volt, vagyis más oldalai is voltak, mint amelyek a tankönyvekben megjelennek. Az Alföld szerkesztősége által meghirdetett meghívásos költőverseny első helyezett pályaművében, a kötetben is szereplő, nyelvi játékban gazdag Csalárd ökör – A 200 éves Arany Jánosnak, hódoló tisztelettel című versében idézi meg ezt a szellemiséget. Buda Ferenc elmondta, hogy kedvelt versformája a haiku, vagyis a kötött, 17 szótagból álló verselés. Haikui gyakran egymásra reflektálnak, mint egy zenei mű két szólama.

A teremtővel való viszony kérdése is megjelenik a költő új verseiben. Buda Ferenc nem állít bizonyosat róla, csupán sejtet és a kapcsolódás vágyát fejezi ki a Ha lenne, ha nem lenne című versében. A kötet több verse az életkor sajátosságaival foglalkozik, más versben pedig felfedezhető a szerző szociografikus kötődése.

Füzi László arról érdeklődött, hogy miben gyökereznek a történelem, a sors, az egyéni élet összekapcsolódását vizsgáló versei. – Valószínű, hogy azokból a régen gyakori, ma már ritkább sétáimból, melyeket sokadalomtól mentes helyen teszek, ott, ahol csendesség van. Ilyenkor jó gondolkodni és van is miről, hiszen sok elgondolnivaló van. És sok gondolkodásra késztető jelenség nem tölt el túl nagy lelkesedéssel. Amiatt is, mert ha az ember már kifelé megy a világból, nem mindig fogja el a lelkendezés. De amiatt is, hogy olykor-olykor elfog az aggodalom, hogy unokáink, dédunokáink milyen világot kapnak tőlünk örökül. És miért, hogy tovább rontsák, vagy kijavítsák, amit mi elszúrtunk? Az ember rettenetesen tud ragaszkodni ahhoz a földhöz, ami nem a tulajdona – mondta Buda Ferenc. A könyvbemutató a kötet utolsó, Végszó című versével és dedikálással zárult.

Buda Ferenc (1936-)

A Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és József Attila-díjas magyar költő, műfordító. Az Írószövetség Duna–Tisza-közi csoportjának titkára. Egyetemi tanulmányait a Kossuth Lajos Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának magyar nyelv- és irodalom szakán kezdte 1955-ben nappali tagozaton, majd levelező tagozaton fejezte be 1968-ban. 1955-től jelentek meg versei. 1957 és 1958 között három verse miatt börtönbe került. 1958 és 1963 között a Chinoinban segédmunkásként dolgozott. 1963 és 1970 között Pusztavacson, Kecskeméten és Kerekegyházán tanított. A hatvanas években tagja volt a Hetek nevű költői csoportosulásnak. 1970 és 1986 között a Bács-Kiskun Megyei Levéltár munkatársa volt. 1986-tól a Forrás főmunkatársa. 2002 óta a Magyar Művészeti Akadémia tagja. 2013-ban a Digitális Irodalmi Akadémia tagjai közé választotta. Abban az évben a Magyar Versmondók Egyesülete tiszteletbeli elnökének választotta. Tiszakécskén él. Költészeti munkássága mellett jelentős műfordítói tevékenysége is.