Kitüntették Kolozsi R. Gyulát, a jeles borlovagot

– Önt városszerte az önkormányzat hatósági osztály vezetőjeként ismerték évtizedeken át. Hogyan és mikor került kapcsolatba a szőlővel és bortermeléssel? – kérdeztük Kolozsi R. Gyulát, aki a Mathiász János Borrend ceremóniamestere.

– Egészen fiatalon az 1960-as években kerültem testközelbe a szőlőtermesztéssel. Édesanyám hobbiszinten négy sor szőlőt telepített, melynek ültetésében, majd megmunkálásában, a szőlő feldolgozásában aktívan részt vállaltam. Metszettem, kapáltam, majd szüreteltem, préseltem, bort fejtettem, mindent, ami a jó bor elkészítéséhez szükséges volt. Évekkel később, a ’80-as években pedig egy barátommal közösen szakcsoportos szőlőt műveltünk.

– Ez egyenes utat jelentett a borlovagokhoz?

– Nem, mondhatni csak szórakozás, hobbi volt. A borászokkal, borlovagokkal a városházi munkám kapcsán kerültem kapcsolatba a ’90-es években.

– Minek apropóján?

– 1978-ban kerültem be a tanácsházára. A mezőgazdasági osztály akkor kezdte el a kistermelői borversenyek szervezését. Felkértek, hogy segítsek benne, később saját borral is indultam a versenyen. Majd a ’90-es évek elején úgy hozta az élet, hogy az én feladatom lett a verseny megszervezése. Komolyan vettem a kihívást, egyre jobban beleástam magam a szakmába. Az önképzésem során a tudásom gyarapítását segítették a kutatóintézet munkatársai. Országszerte kisebb és nagyobb borászatokat kerestem fel, hogy ne csak a könyvekből ismerjem, hanem a helyszínen magam is lássam a munkafolyamatokat, ezáltal is szélesítsem látóköröm.

– Mikor lett borlovag?

– A borversenyeken és az azt megelőző szervezési munka kapcsán sok borászati szakemberrel kerültem kapcsolatba, többek között a Mathiász János Borrend egyik tagjával, Vörös Jánossal. 2003 körül vetette fel, hogy mivel olyan sokat teszek a borkultúráért a borversenyekkel, lenne-e kedvem csatlakozni a borlovagokhoz. Szívesen beajánlana tagnak.

– Azonnal rábólintott?

– Egy évig gondolkoztam rajta, mire igent mondtam. Nagyon szerettem a hivatali munkámat, de közeledett a 60. születésnapom és tisztában voltam vele, hamarosan eljön a nyugdíjazásom. Mivel az államigazgatási munka nyugdíjasként nem lehet aktív hobbi, így újabb alternatívában gondolkoztam. A borlovagi feladat tökéletesen megfelelt. Így igent mondtam.

– Milyen érzés borlovagnak lenni?

– Jó valahová tartozni. Egy nagyszerű társaság tagja lettem, ráadásul valamennyien nemes célért dolgozunk, a magyar bor, a magyar bortermelés, a kulturált borfogyasztás népszerűsítéséért. Önkéntesen és elhivatottan. Nincs díjazásunk, mi valóban a bor és a szőlő szeretetéért munkálkodunk nap mint nap.

– Munkájára országos szakmai körökben is felfigyeltek. A közelmúltban vehette át a borrendi mozgalom legrangosabb országos díját, a Magyar Borlovagrendek Országos Szövetsége által alapított Pro Vino Hungarico (a Magyar Borért) elnevezésű díjat.

– Nagy megtiszteltetés és óriási elismerés számomra a díj. Mi valamennyien önkéntesen dolgozunk a magyar bor jó híréért, népszerűsítéséért. Olyan emberek vagyunk, akik adni akarunk, elhivatottságból csináljuk, amit csinálunk. A díj azonban nagyon meglepett, a kecskeméti barackpálinka- és borfesztiválon, az általam levezetett országos borlovagrendi ünnepen vehettem át. Mit sem sejtve, felkonferáltam a borszövetség alelnökét, aki előlépve a színpadon, gratulált nekem a díjhoz.

– Milyen borokat kedvel?

– Ma már nem foglalkozom szőlővel, borkészítéssel, csak alkalmi, de tudatos és értő borfogyasztó vagyok. Míg régen a testes vörösek voltak a kedvenceim, ma az üde, friss, gyümölcsös alföldi, kunsági fehérborokat szeretem. Például egy finom kövidinkát, egy cserszegi fűszerest vagy egy Irsai Olivért. Hangsúlyozom az alföldi, kunsági jelleget, mert ilyen jellegű borokat elsősorban az itteni talaj- és időjárási viszonyok között termesztett szőlőből lehet jól elkészíteni.

A fotózás a másik hobbi

Kolozsi R. Gyula boldogan tölti nyugdíjas éveit felesé­gével, akivel immár 52 éve boldog házasságban él. Gyermekei és unokái már felnőttek. Szabadidejében szívesen fényképez és filmez családi eseményeket, rendezvényeket, kirándulásaikat, hobbi szinten.