Farkaskoponya is gazdagítja a csólyospálosi vadászati kiállítást (fotók)

– A véletlennek köszönhető, hogy most itt lehetünk ezen a megnyitón, mert csak véletlenül jutott tudomásunkra, hogy eladó lett az öreg Ocskó-tanya. Jómagam is tudtam, hogy a tanya falait ifj. Ocskó József vadászatai­nak trófeái díszítik és felmerült, hogy mi lesz azok sorsa. Rajcziné Ornyas Ágnes közreműködésével nem sokáig kellett győzködni Ocskó Józsefet arról, hogy a trófeáknak a legjobb helye itt, Csólyospáloson van – mesélte Ábrahám-Fúrús János polgármester a vadászati kiállítás vasárnapi megnyitóján. Mint hozzátette: már csak helyet kellett találniuk a gyűjteménynek, ami végül a községháza és a helytörténeti gyűjtemény közötti, egykori szolgálati lakás lett.

A négy helyiségből álló kiállítótérben 151 sikeres vadászat jelképét lehet megtekinteni. Az őzek zöme a környéken – Bodogláron, Csólyospáloson, Harkakötönyben, Szankon, Bugacon, Kiskunhalason, Pirtón, Kiskunfélegyházán – került terítékre, míg a gímszarva­sokat Zalában, Somogyban ejtette el ifj. Ocskó József.

– Lőttem vaddisznókat a Mátrában, muflont a Bakonyban, de igazán mindig itt, az Alföldön éreztem jól magam. Az itteni őzbak-populációra különösen büszke lehet a régió – számolt be ifj. Ocskó József, aki 2004-ben Bodogláron lőtt egy 491 grammos agancsú őzbakot, ami bekerült a vadászati évkönyvbe is.

– A fővárosban születtem és ott is élek, ám nagyszüleim és apám révén gyerekkoromban nyaranta egy-egy hónapot itt töltöttem Csólyospáloson, amiről kijelenthetem, hogy a második otthonom, s ezer szállal kötődöm ide. Az évek során rengeteg élmény halmozódott fel és nagyon sok barátra leltem. A természetszeretetem is innen ered, hiszen a nagyapámék tanyája mellett ott legelésztek az őzek, repdestek a fácánok. Akkoriban még csak csúzlival lövöldöztünk, úgy harminc éve lettem „puskás ember” és gyakran jártam vissza errefelé vadászni is. A trófeák mindegyike egy-egy külön történet, amik között akadnak igen emlékezetes vadászatok, mint amikor egy patakból kellett kihúzni a meglőtt szarvast, de a néha órákig tartó cserkelések is emelik az adrenalinszintet. Számomra ugyanis nem maga a trófea a meghatározó, hanem azok az élmények, amik a zsákmányoláshoz kötődnek, mert azok az örök emlékek – fogalmazott az 56 éves vadász, aki civilben a vendéglátóiparban dolgozik.

Ifj. Ocskó József elmondta, hogy nem volt nehéz rábírni arra, hogy kölcsönadja a trófeákat a csólyospálosiaknak. Az öreg tanya elkelt, de nem akarta eladni a gyűjteményt, ami amúgy se fért volna el a budapesti lakásában. Örömére a község méltó kiállítóhelyet teremtett a szolgálati lakás felújításával a trófeáknak, amikben ezentúl bárki gyönyörködhet.

Erdélyi vadak is megcsodálhatók a csólyosi tárlaton

A vadászati kiállítás előterében három olyan trófea is látható, amit Balázs Antal sepsiszentgyörgyi pedagógus-fafaragó adományozott Csólyospálosnak. A 83 éves Anti bácsi 1960–1971 között maga is vadászott és akkoriban ejtette el azt a farkast, amelynek koponyája immár a tárlatot gazdagítja. Balázs Antal az elmúlt évek során több köztéri alkotást is – székelykaput, ’56-os emlékfalat, az aradi tizenhármak emlék­művét – készített Csólyos­páloson.

A kiállításon látható a csólyospálosi alkotó, Boldizsár Csilla négy vadászathoz kötődő festménye is.