Kecskéket nevel a kecskeméti keramikus

– Művészcsaládba született bele. Adott volt, hogy szülei nyomdokaiba lép?

– Mondhatnám, már az anyatejjel magamba szívtam az alkotás iránti vonzalmamat, de a szüleim soha nem mondták, hogy márpedig te is legyél művész. Nekik köszönhetem, hogy ebben a nagyon színes közegben nőttem fel, minden szabad percemet a kreativitás töltötte ki.

– Miért pont a kerámia?

– Édesanyám, Gömöri Dorottya fazekas, édesapám, Lőrincz László grafikus. Általuk ismerhettem meg számos technikát, de mindig is a kerá­mia, az agyag vonzott leginkább. Ez nagyon sok­színű anyag. Tele lehetőségekkel. Föld, víz, tűz. Ez a hármas egység varázslatokra képes!

– Egészen kiskorától a művészeti pályára készült?

– Az általános iskolai tanulmányaimat a Kodályban végeztem, ahol lehetőségem volt hangszeren játszani, ami egy életre szóló maradandó emlék, de el kellett döntenem, hogy mire szeretnék több időt fordítani a jövőben. Így a Kandó művészeti szakára mentem tovább, kerámia szakra, ahol nagyszerű tanáraim voltak. Ezt követően a Moholy Nagy Művészeti Egyetem szilikát ipari tervező, illetve a design-, és vizuálisművészet-tanár szakát végeztem el.

– Milyen emlékek maradtak meg?

– A középiskolai és az egyetemi évek az egyik legszebb időszakai voltak eddigi életemnek. Ami az agyamból kipattant, megálmodtam, volt időm és lehetőségem rá, hogy megvalósítsam. Semmi mással nem kellett még foglalkoznom. Most dolgozom, vállalkozásba kezdtünk, tanítok, háztartást vezetek és alkotok egyszerre.

– Egyből sikerült elhelyez­kednie?

– Rögös és nehéz út vezetett odáig, ahol most tartok. Egyetem után néhány évet külföldön töltöttem, aztán hazajöttem. Alig vártam, hogy újra alkothassak, de tőke híján nem volt rögtön saját mű­helyem. Ezt végül a párom segítségével sikerült kialakítanom.

– Hogyan jellemezné a stílusát?

– Több mindennel foglalkozom. Egyedi termékeket készítek megrendelésre, saját magam által megálmodott kerámiákat alkotok, és egy barátnőmmel közösen ékszereket és funkcionális használati tárgyakat hozunk létre. Mindig azt csinálom, ami éppen jön. Éppen ettől izgalmas az élet.

– Mással is foglalkozik?

– Mivel a tanítás is vonz, bár ez még egy beteljesületlen álmom, egyelőre a Csillagbölcső Gyermekközpontú Iskolában diákokkal foglalkozom, bevezetem őket a kézműves világba. Mindezek mellett négy éve kecskéket is tartunk a párommal, szeretnénk kitanulni a kézműves sajtgyártást. Még van mit tanulnunk, de haladunk.

– Ennek köszönhető, hogy több alkotása is kapcsolódik a kecskékhez?

– Igen. Nagyon megszerettem ezeket a kis állatokat. Több mint negyven kecskénk van, de valamennyi nevét tudom. Családtagnak tekintem őket. Panelgyerekként nagyon nagy élmény ilyen világba csöppenni, ahol bárhova lépsz, bármit csinálsz, körülvesz a természet. Az állatok gondozása igazán nemes feladat, ami mindennap az arcodba tolja, hogy ez az élet! Nem cserélném már el semmiért. Másrészt, kecskeméti lévén, szerintem jó téma az alkotáshoz a kecskemotívum. Jót tenne a városnak, ha ezt a jelképet markánsabban használnánk a hétköznapokban. Most mondhatni, a kecskés korszakomat élem. Korábban az épületeket kedveltem, ki tudja, ez meddig tart és mi követi.

Díjazták alkotásait

Lőrincz Luca alkotásait többször láthatta már a közönség különböző kiállításokon. A Kecskeméti Tavaszi Fesztivál keretében megrendezett Kecskemét Arcai képzőművészeti pályázaton már két évben is – legutóbb idén – dí­jaz­ták alkotását. Nagy álma, hogy egyszer egy rangos orszá­gos pályázaton is elinduljon, melyre talán idén lesz ideje és lehetősége is.