2018.04.30. 21:12
Kuriózumnak számító tárgyak is láthatók a hartai tájházban
A protestáns templomok utcájában áll a helytörténeti gyűjtemény, aminek fél évszázados ünnepére sokan gyűltek össze szombaton a tornácos parasztház udvarán.
Forrás: Petőfi Népe
Fotó: Tapodi Kálmán
„Csak az tudja igazán értékelni a jelent, aki azt is tudja, hogy milyen út vezetett el idáig a múltból.” – idézte köszöntőjében a tájház alapítóját, Rétfalvi Teofil (1919-2006) német nyelvtanárt Frőhlich Henrikné, a Hartai Német Nemzetiségi Önkormányzat elnöke. „Teo” bácsiról elhangzott, hogy 1939-ben indult pedagógusi pályája a településen. A német nyelv tanításának újraengedélyezése után, 1953-tól kezdte tanítványaival a néprajzi emlékek, tárgyak gyűjtését. Bő egy évtizeddel később vásárolta meg település – a lakosság támogatásával – a gyűjtemények ma is otthont adó épületet, amely 1967 óta kiállítóhely.
A helytörténeti gyűjtemény első gondnoka természetesen Rétfalvi Teofil volt, majd Gottschall Péter lett a tájház vezetője, aki a német közművelődésben végzett kiemelkedő tevékenységéért 1997-ben életmű kitüntetést kapott.
A gyűjtemény jelenlegi vezetője Grőb Gyuláné, aki nagyon büszke arra, hogy folytathatja a Rétfalvi tanító úr által kezdett munkát. Mint mondta: örömmel tölti el, hogy szinte mindennap megmutathatja a látogatóknak a közös múlt emlékeit.
Mint elhangzott: a gyűjtemény épületének nagyobb felújítása 2002-ben kezdődött; többi között tetőt cseréltek, belső munkálatokat végeztek, a tárgyakat restaurálták, megtisztították. A tájház újraavatását 2006. augusztus 20-án tartották.
Az egybegyűlteket köszöntötte Jaszman Gabriella, a Magyarországi Tájházak Szövetsége elnökségi tagja, aki úgy vélekedett: az egyedi értékek bemutatása a legfontosabb a tájházaknál. A hartai gyűjtemény jó példa, hiszen a festett bútorok, az újra kiállítható állapotba hozott, háromszáz éves szövőszék, vagy az anyakönyvi adatokkal hímzett terítő is kuriózumnak számít. A szakember szerint még mindig akadhatnak olyan tárgyak, amik megmenthetők a múltból, de a gyűjtőmunkával igyekezni kell. Javasolta például a helyi régi játékok összegyűjtését, amik minden bizonnyal érdekesek lehetnek a fiatalok számára is, hiszen megtudhatják és megtanulhatják, mit és hogyan játszottak nagy- és dédszüleik.
Hartán minderről már most sem feledkeznek meg, melyet az ünnepséget színesítő gyerekek is bizonyítottak zenés-táncos fellépésükkel.
Különleges főkötők is kincsei a gyűjteménynek
A hartai festett bútorok igazi ékei a tájháznak, és a faragott lófejekkel díszített ágyvégek is különlegesek. A festett-virágos bútorokat a betelepült német asztalosok készítették. Az európai német nyelvterületen is egyedinek számító népviseletre is büszkék lehetnek a település lakói. A különböző korosztályok öltözetei mellett az asszonyok által készített és viselt piros, kék és fekete színű, gyöngyös fejdíszek (haupt) és egyedi menyasszonyi és koszorúslány főkötők is láthatók. A szabadkéményes konyhát is eredeti állapotban őrizték meg. Harta újkori történelme 1723-ban kezdődött, amikor megérkeztek az első családok Ráday Pál birtokára a Rajna-vidékéről, Hessen-Pfalzból és Württembergből. A német betelepülők földműveléshez jól értő, a kendertermesztésben és -feldolgozásban jártas parasztok, iparosok és kézművesek voltak.