Ivanics Tamás készül a Hamlet-rendezésre

Pár éve közel ötvenszer adták elő a cirókások a Címzett: Anyegint, amely a társulat első, osztályterminek nevezett darabja volt, azaz nem a teátrumban tekinthették meg a középiskolás diá­kok, hanem a színészek látogattak el az iskolákba. Most ismét műsorra tűzik Puskin modernizált klasszikusát, és a tervek szerint más városokba is elviszik. Ennek apropóján beszélgettünk a rendező színésszel, Ivanics Tamással.

– Az elmúlt években két kolléganőm is anyai örömök elé nézett, aztán jöttek az újabb bemutatók, ezért a Címzett: Anyegin kissé háttérbe szorult. Szörényi Júlia időközben visszatért a színpadra, és sok helyről érdeklődtek az előadás iránt, így megbeszéltük, hogy ismét játszani kezdjük. Igaz, mivel Nyirkó Krisztina munkatársunk kisfia még nagyon kicsi, őt Kovács Vanessza fogja helyettesíteni, aki a Kecs­keméti Színjátszó Műhely tagja volt, majd a fővárosban elvégzett egy színészképzést – mondta el Ivanics Tamás.

– A Címzett: Anyeginnél a forma a megszokottól igen eltérő, hiszen tanteremben adják elő a darabot, és a végén beszélgetnek is a közönséggel. Annak idején hogyan fogadták mindezt a diákok?

– Eleinte bizonytalan voltam, mit fognak szólni, hogy betörünk az ő kis intim világukba, de az aggályaim gyorsan eloszlottak, ugyanis elképesztően jól reagáltak, nagyon nyitottak voltak. Sőt, többször elmondták, hogy az előadás révén jobban be tudták fogadni a történetet, és mi pont ebben reménykedtünk. Az Anyegin a köztudatban talán egy poros, nehezen olvasható kötelező olvasmányként él, de ezek szerint sikerült közelebb vinnünk a mai tinédzserekhez. Mivel az Anyegin tizedikes anyag, így eleinte nekik és a felsőbb éveseknek játszottuk, hogy az irodalomórák után lássanak egy másféle megközelítést, de aztán kaptunk meghívásokat kilencedikes osztályoktól is, és nekik is tetszett.

– És mi jön le a mai fiataloknak Anyegin és Tatjana, Lenszkij és Olga történetéből?

– Mi csak annyit igyekszünk nekik felvillantani, hogy noha kétszáz éve íródott a mű, a főhősök problémái ugyanazok, mint a ma emberéé, hiszen a szerelem örök. Példákat mutatunk fel, remélve, hogy mindenki talál benne a saját életéhez kapcsolódást, de nem mondjuk meg, hogy mi a jó, mi a helyes, hogyan szeressük a másikat, hiszen ezt nem is lehet megmondani. Óvakodnék már attól a kifejezéstől is, hogy üzenetet közvetítünk, inkább gondolatfelvetésekről van szó, miként kezeljük emberi, főleg szerelmi kapcsolatainkat. Az Anyeginen keresztül leginkább az ideologizált szerelem misztikumát vizsgáljuk. Mindegy, milyen korban van az ember, de az gyakori jelenség, amikor kivetítünk egy képet a választottunkra, ami nem feltétlen tükrözi a valóságot, és belül valójában nem is vagyunk boldogok. Nem szakításra akarunk buzdítani, erről szó sincs, sokszor a kommunikáció a problémás párkapcsolatban csodákra képes, de azért érdemes résen lenni. A tudomány szerint egy életünk van.

– Milyen jövőbeli tervei vannak?

– Szeretem a kihívásokat, az pedig régi vágyam, hogy olyan előadást készítsek, amely kifejezetten a felnőtté válásról szól. Ezt a motívumot próbálom megragadni a Hamletben. Nem akarok mereven ragaszkodni Shakespeare tragédiájához, Nagy Orsolya dramaturggal a szöveget is eszerint dolgozzuk fel. Szerintem borzasztó nehéz, traumatikus időszak, amikor a fiatalt kilökik a nagybetűs életbe, és alig kap támpontot, segítséget. A Hamletben is ez fog meg igazán, hogy a királyfinak hirtelen milyen problémákkal kell szembenéznie, és rájön, mennyire más minden, mint ahogy azt ő gyerekként elképzelte, és egyedül marad. Egy friss, fiatalos, mai történetet kerekítünk belőle. Már meg is van a bemutató időpontja: 2019. április 27-én lesz.