Az életben ugyanolyan fontosak a kudarcok, mint a sikerek

A Mathias Corvinus Program Fiatal Tehetségek Programja által a napokban szervezett előadáson dr. Kádár Annamária végigvezette a hallgatóságot a mesehős útján és rávilágított a mesék és a hétköznapi élet összefüggéseire.

Kádár Annamária szerint a jó mesében minden benne van, ami a jó élethez kell: kezdve a szülőkről való leválással, a saját útkeresésen és párkapcsolati buktatókon keresztül a személyes „égig érő fa” – mint önmegvalósításunk szimbóluma – megmászásáig. A mese minden állomása azonosítható egy-egy életállomással. Példaként hozta fel a mesepszichológus a mesebeli (gyakran legkisebb fiú) hős elindulását. Az elindulás mindig egy megszokott helyzet, vagyis a komfortzónánk elhagyása, amelyhez elengedhetetlen az életbátorság.

Szinte minden mesehős a negatív következmények lehetőségével dacolva, életbátorságától hajtva elindul egy ismeretlen úton, amivel kilép a komfortzónájából. Egy mesehős életbátorsággal indul el az életben és nem gondolkodik azon, hogy mi vár rá az úton, nem halogat és vár a megfelelő pillanatra, nem edz arra, hogy legyőzze a sárkányt, hanem mer elindulni és minden eszközt megkap útja során, amire szüksége lesz. Ugyanez a sikeres élet és a tehetség kibontakozásának útja is. A mesepszichológus szerint mindannyiunknak megvan a lehetősége, hogy saját életmeséjének hősévé váljon.

Az előadó rávilágított arra, hogy nagyon fontos kudarcainkat és veszteségeinket integrálni saját élettörténetünkbe és mesélhetővé tenni azokat. A kudarcok ugyanolyan fontosak a személyes életútban, mint a sikerek, hiszen a tehetség kibontakozása kudarcokon át vezethet. Ahhoz, hogy a kudarcokból felálljunk, szükséges az énerő: bármennyi nehézség jelentkezik utunkon, akárcsak a mesehős, ne adjuk fel a próbálkozást. A hős attól is hős, hogy amikor már minden elveszettnek látszik, nem panaszkodik, hanem akkor is tovább próbálkozik.

Az előadó felfedte a hamuban sült pogácsa értelmét is: azok a belső erőforrások, amelyeket életutunkon magunkba építettünk és átsegít a kritikus pillanatokon. Hozzásegít ahhoz, hogy elhagyjuk a komfortzónánkat és kilépjünk a mézmocsárból mesebeli senki földjére és elkezdjük elhívásunk útját járni. Sokan egy egész életet leélnek a küszöbön toporogva, soha rá nem lépve saját útjukra.

A két erőforrás az anyai, vagyis feltétlen szeretet, a másik az apai, feltételes szeretet. Kádár Annamária hangsúlyozta: a szülők és a pedagógusok feladata, hogy sok pozitív visszajelzést és elismerést adjanak a gyermeknek. Ezek az úgynevezett életüzenetek egész életére szóló lelki muníciót jelentenek, amik átsegítik őt kritikus élethelyzetein.

A mesehőstől megtanulhatjuk azt is, hogy miként haladjunk saját életünkben. Ugyanis a hős mindig ráér saját életére és igent mond a hirtelen, nem tervezetten jött kalandra. Jelszava: jelen vagyok a pillanatban. Nagyon fontos a strukturálatlan szabadidő megléte életünkben, amelyben van idő utazni, átvenni egy város hangulatát, vagy csak gondolatainkba feledkezni.

A mesehős időperspektívája is tanulandó, hiszen a hősöknek múlt pozitív hozzáállásuk van, vagyis integrálták múltjukat, minden sikerüket és kudarcukat élettörténetükbe. A jelenben élnek, de jövőjüket tekintve célorientáltak.

Kádár Annamária hangsúlyozta, hogy a gyerekek legfogékonyabb, 4,5-6 éves koráig minél több mesét olvassanak a szülők, mert a mesék mindig jól végződnek, de a hős számtalan megpróbáltatáson is keresztülmegy. Ezzel megtanulják a gyerekek, hogy az élet kihívásai belső erőforrásaikból merítve legyőzhetők.

A mesék mellett a személyes példamutatás is nagyon fontos. Egy szülőnek meg kell mutatnia azt, hogy ő bátran rálépett hősi életútjára és kimozdult komfortzónájából, batyujában ott van a hamuban sült pogácsa, legyőzte a sárkányt (saját gyengeségeit) és megmászta saját égig érő fáját. Jó példával jár elöl arról, hogy a merészség visz előre az álmok felé vezető úton.