kecskemét

2018.02.02. 19:43

Csillagot keres, barátokat talál

Theo, az izgága kisangyal egy nap elveszít egy csillagot és leszáll a Földre megkeresni. A nyüzsgő nagyvárosban aztán kezdődnek a kalandok. Hogyan fogjunk csillagot? – ez a címe a Ciróka Bábszínház új előadásának, melyet szombaton 17 órakor mutatnak be a kecskeméti teátrumban.

Hraskó István

A darabot a Csomótündér és a Tündér ballonkabátban című előadásokat is jegyző Gimesi Dóra írta, vele és a főszereplő kisangyalt alakító Ivanics Tamással beszélgettünk.

– A Csomótündér és a Tündér ballonkabátban főszereplője is egy-egy olyan tündér, aki kilóg a többiek közül. Mit lehet tudni Theo karakteréről? – kérdeztük Gimesi Dórát.

– Egy drámában – szóljon gyerekeknek vagy felnőtteknek – mindig érdekes az olyan központi karakter, aki valamiért furcsa vagy különleges. Ebből a szempontból tehát van rokonság a három szereplő között. Amiben Theo erősen különbözik a két tündérfigurától, az az életkora: ő egy angyalgyerek, aki a helyét keresi a világban, vagyis az égben. Mindig jót akar, de igyekezete valahogy folyton rosszul sül el, ebből fakad fő konfliktusa a többiekkel. A darab végére természetesen ő is megtalálja az útját, és kiderül, hogy ami addig ügyetlenségnek, izgágaságnak, türelmetlenségnek tűnt, az valójában fantázia, játékosság és empátia, tehát csupa olyan nagyon is fontos képesség, ami különlegessé teszi őt.

– Milyen kalandokba keveredik Theo a Földön?

– Egy síró kislány, egy törött szárnyú madár és egy magányos kisfiú keresztezi az útját. Mindannyiukon szinte mellékesen segít, jó cselekedetei teljesen természetesen, hivalkodás nélkül következnek a karakteréből. Theo végig egy elveszett csillagot keres, de közben barátokat talál.

– Korábbi meséi nehéz problémákat dolgoznak fel, mint a válás, az elmúlás, egymás elfogadása, a kiközösítés... Ezúttal mi lesz a mondanivaló, a fő motívum, amely köré a darab épül?

– Ez a történet kisebb gyerekeknek szól, mint a korábbiak, így fontos volt, hogy a fő motívum egy óvodás számára is átélhető legyen. Ha egy mondatban kellene megfogalmaznom, akkor az úgy hangzana, hogy mindenki tehetséges valamiben, csak meg kell találnia, hogy mi az, amiben igazán jó. Nem kell olyan dolgokat erőltetni, amiben nem érezzük jól magunkat, csak azért, hogy betagozódjunk egy csoportba. Különlegesnek, másmilyennek lenni sokszor nehéz, de ha elfogadjuk önmagunkat, a helyünket is megtaláljuk a világban.

Theo, a kisangyal elveszített egy csillagot Fotó: Ujvári Sándor

– Milyen a Ciróka Bábszínház csapatával dolgozni?

– Nagyon szeretem a Cirókát, a társulatot, a műhelyt, az egész csapatot. Otthonos, és közben nagyon professzionális színház, az egyik legjobb az országban. Ha nekik írok, mindig a társulat színészeiben gondolkodom, az ő alkatukra, személyiségükre formálom a meséket, ami nagy segítség és hatalmas inspiráció. Egy kicsit olyan nekem Kecskeméten dolgozni, mintha hazajönnék.

– Theo az ajánló szerint bolondos angyalnak tűnik, aki nem igazán képes bármire vagy bárkire vigyázni, legfőképpen saját magára. Mennyire érzi magához hasonlónak ezt a karaktert? – kérdeztük Ivanics Tamás bábszínészt.

– Theo számomra olyan, mint egy kamaszfiú: valahol a gyermek- és a felnőttkor között lebeg. Egy tizenéves keresi önmagát és a helyét a világban. A felnőttek elvárják tőle, hogy hasznos része legyen a társadalomnak, találja meg a funkcióját a „nagy gépezetben”. Ez azonban nagy kihívás és nem kevés feszültséggel jár, nem csoda, ha lázadás lesz a vége. Pontosan ugyanez a helyzet az én angyalommal is. Az arkangyalok bábként rángatják és küldik állomásról állomásra, hátha valahol helytáll. Theo szeretne megfelelni mindenhol, de sokszor még erősebb a gyermeki énje, ezért a komoly munka rendszerint játékba, bolondozásba torkollik. Ilyenkor persze előfordulhatnak kisebb balesetek. Például az, hogy elveszít egy csillagot… Ha párhuzamot keresek Theo és magam között, akkor az jut eszembe, hogy későn érő típus vagyok, néha még nekem is vannak problémáim a felnőtté válással. De ezért jó színésznek lenni, százszázalékosan soha nem kell felnőnöm, hiszen abból élek, hogy játszom.

– Mi az előadás fő mondanivaló­ja és kiket érinthet meg leginkább ez a mese?

– Valami olyasmi, hogy minden ember létezésének van értelme. Mindenki okkal született, és még ha nem is jövünk rá rögtön, mi a személyes célunk, akkor sem szabad elcsüggedni. Hinnünk kell a lényünkből fakadó értékekben, mert azok visznek előre. Azt gondolom, minden korosztályt meg tud szólítani az előadás, hiszen pont a gyermeki és a felnőtt lét határait feszegeti.

– Több Gimesi Dóra által jegyzett mesében is szerepelt, például a Csomótündérben vagy a Hamupipőkében is. Hogy tetszenek ezek a történetek?

– Mindig örülök, amikor Dóri történeteit visszük színpadra. Olyankor tudom, hogy a végeredmény csak jó lehet, hiszen erősek az alapok. Ezek a mesék mély mondanivalót hordoznak, sokszor tabutémákat is döngetnek, és mindig átszövi őket egy egyedi hangvételű humor. Ezt nagyon izgalmas fúzió­nak tartom.

Ezek is érdekelhetik