kecskemét

2018.04.24. 11:30

Felmenői megpróbáltatásaihoz méri kitüntetése jelentőségét Pintér Lajos

A Magyar Érdemrend lovagkeresztje polgári tagozat állami kitüntetéssel méltatták Pintér Lajos költő, a kecskeméti Forrás irodalmi folyóirat szerkesztőjének munkásságát március 15-én. A jelenleg 21 ön­álló kötettel rendelkező költő kamaszkorában írta első verseit. Elmondása alapján a szabadság nagyobb fokáért költözött a fővárosban töltött egyetemi évei után Kecskemétre, és vállalta a Forrás szerkesztői teendőit immár 42 évvel ezelőtt.

Koós Kata

Pintér Lajos József Attila-díjas költő szerint Kecskemét szellemi élete három pilléren nyugszik

Forrás: Petőfi Népe

Fotó: Koós Kata

– Igen fiatalon, 19 éves korában jelentek meg első versei a Tiszatáj folyóiratban. Mikor kezdett költészettel foglalkozni?

– Író, illetve az írásra példát mutató ember nem volt a környezetemben. Nagyapám bolgárkertész volt, nagyon büszke vagyok a munkájára, példaképemnek tekintem. Édesanyám pedagógus, ő az első generációs értelmiségi a családban. Írót csak fényképről láttam, viszont a könyveket imádtam. Verses-, próza- és drámaköteteket egyaránt úgy olvastam, hogy figyeltem bennük, hogyan kell írni. Már a legkorábbi időszaktól kezdve az olvasáson keresztül írói vágyaim és ambícióim voltak. 16-17 éves koromban írtam első verseimet. Korán érő típus vagyok, mert e műveim azóta is antológiadarabok.

– Eddig 21 verseskötetet al­kotott. Könnyen születnek a versei?

– Nagyon nehezen. Megírok egy verset, és az az érzésem, hogy soha többé nem tudok már másikat írni. Majd jön egy új erő, és csak megszületik a következő mű. Olyankor magam is elcsodálkozom, hogy mégis sikerült. Nem is szeretem a számokat. Azokról, akik a verseik számával dicsekednek, azt szoktam gondolni magamban, hogy csak egyet írjanak, de az maradandó legyen.

Pintér Lajos József Attila-díjas költő szerint Kecskemét szellemi élete három pilléren nyugszik
Forrás: Petőfi Népe | Fotós: Koós Kata

– Mi ihlette legújabb kötetét?

– Az Ünnepi könyvhéten jelenik majd meg, a címe Tóth Menyhért-énekek. A kötet egésze Tóth Menyhért festőművész munkássága előtt tiszteleg. Álláspontom szerint ugyanis Kecskemét szellemi élete három pilléren nyugszik. Az egyik Katona József, a másik Kodály Zoltán, a harmadik pedig Tóth Menyhért. Óriási szerencsének tartom, hogy a teljes hagyaték itt van a Cifra­palotában. Azt azonban nagyon sajnálom, hogy a mai napig nincs rá lehetőség, hogy ennek egésze bemutatásra kerüljön a maga teljességében. Egy indulat van e kötet mögött, hogy egy Van Gogh-i nagyságú életmű értékeit segítsek felszínre hozni.

– Hogyan vált a kecskeméti Forrás folyóirat munkatársává, melynek immár több mint 4 évtizede szerkesztője?

– Ötvenéves a Forrás, és én az első számtól kezdve olvasom. 1969-ben, 16 éves koromban vettem az első példányt. Számomra óriási élmény volt a friss hangjával és szellemével. 1976-ban kerültem a folyóirathoz. Az akkori főszerkesztő invitált, én pedig igent mondtam. Nehéz döntés volt, mert Budapesten töltöttem egyetemi éveimet, és ott nagyobb volt a nyil­vánosság, de nem bántam meg. Mikor a Forráshoz kerültem, ugyanazt tapasztaltam, amit olvasóként, hogy az ország egyik legbátrabb folyóirata. Azt szoktam mondani, hogy a szabadság nagyobb fokáért jöttem Kecskemét­re. A rendszerváltás előtti időszakban a Forrásnál a politikai lehetőségek tágasabbak voltak. Reformszellemű városnak éreztem Kecskemétet. Akkoriban komoly cenzúra, kulturális politikai felügyelet működött, mely meghatározta egy folyóirat életét, lehetőségeit. A rendszerváltás után e politikai befolyások helyére a gazdasági és szerencsére az esztétikai megfontolások kerültek. Jelentős különbség. Persze onnantól kezdve gondolkodni kellett, hogy gazdaságilag el tudjuk-e tartani magunkat. Nagyon jó gazdára találtunk, ugyanis előbb a megye, majd a város gondját viseli a Forrásnak.

– Mit jelent Önnek a Magyar Érdemrend lovagkeresztje polgári tagozat kitüntetés?

– Nagyon sokat jelent ez a kitüntetés, mert évszázadokra visszamenően olyan családban nőttem fel, melyben nem volt divat a munka elismerése. Nagyon kevés jó szót kaptak a felmenőim. A kitüntetést és az azzal járó jó szavakat vissza­ajánlom szüleimnek, nagyszüleimnek és őseimnek, akiket ez a megbecsülés soha nem érhetett. Érte őket téeszesítés, kuláküldözés, beszolgáltatás, és a háborúk minden nehézsége. Nekik meg­próbáltatásból jutott a legtöbb, ahhoz mérem én ezt a kitüntetést.

Névjegy

Pintér Lajos 1953. március 20-án született Szegeden. Általános és középiskolai tanulmányait Csongrádon végezte, 1971-ben a Batsányi János Gimnáziumban érettségizett. 1976-ban diplomát szerzett az ELTE magyar-népművelés szakán, tagja volt az Eötvös Kollégiumnak. Az egyetem Jelenlét című folyóiratának alapító szerkesztője. Első versei 1972-ben jelentek meg a Tiszatáj folyóiratban. Eddig 21 önálló verseskötetet alkotott. Főbb díjai: József Attila-díj (1983), Csongrád Város Díszpolgára (1999), Kecskemét Megyei Jogú Város Katona József-díja (2001), Magyar Érdemrend lovagkeresztje polgári tagozat kitüntetés (2018).

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a baon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában