Az irigység a vágyott dolgok hiánya felett érzett fájdalom

Az irigység, kibeszélés és a rosszindulat sokak életében különböző formában van jelen és keserítheti meg azt. A pszichológus e három különböző, de egymással összefüggő jelenség lélektani hátterét világította meg előadásában és recepteket kínált ezek legyőzésére.

Az előadó szerint e negatív viselkedések során az ember hármas énrészei közül az örömelv alapján működő, pillanatnyi kielégülést kereső ösztönén működik.

Azzal, hogy a másik rendelkezik egy dologgal, pozícióval vagy egyébbel, azzal ráébreszthet arra, hogy ez nekünk hiányzik. Az irigység leggyakrabban mellérendelt kapcsolatban jelentkezik, mert itt legnehezebb elfogadni azt, hogy a velünk korábban egy szinten lévő előbbre jutott, mint mi. Az ember arra lesz irigy, amire valójában vágyik – még ha nem is vallja be magának. Amikor az irigység megjelenik, akkor nem a másikról szólnak érzéseink, hanem saját magunkról, hiá­nyunkról. A másik eszünkbe juttatja azt a hiányt, amivel nem akartunk szembesülni, ez pedig haragot vált ki belőlünk iránta. Ilyenkor minden esetben feszültség jelenik meg bennünk, amire az ösztönén reakciója, hogy minél előbb szabaduljunk meg ettől, hiszen az a pillanatnyi feszültségoldásra koncentrál, bármi áron – és ezzel eljutottunk a kibeszélésig.

De mi is okozza valójában a feszültséget? Almási Kitti szerint ennek gyökere az, hogy mit hiszünk el magunkról. Érdemes ránézni életünkre és feltenni magunknak a kérdést: ezt az életet szerettük volna magunknak? A reális és a vágyott énünk közötti különbség okozza bennünk a feszültséget. Minden olyan dolog, amit nem, vagy még nem értünk el, alkotja azt a rést, amibe ha belép valaki, akinek megvan az, amire vágyunk, fájdalmasan emlékeztet arra, ami nekünk nincs meg.

Az előadó hangsúlyozta, hogy nagyon fontos elhinnünk magunkról azt, hogy vágyott célunkat elérhetjük. Ha nem hisszük el magunkról, akkor az frusztrációt okoz. A vágyott és a reális én közti távolság mutatja meg, hogy mekkora feszültségben vagyunk. Azért húzzuk le kibeszéléseinkkel a másikat, mert valójában nem hisszük el magunkról, hogy a vágyott állapotba eljuthatunk és ezt a megoldást látjuk a feszültségcsökkentés egyetlen esélyének. Azonban ez esetben maradunk abban a fájdalommal teli, hiányunktól frusztrált pozícióban, amiben eddig is voltunk.

Ha ránk irigyek, helyezkedjünk bele a másik helyzetébe. Ezzel megérthetjük azt a folyamatot, ami az irigységhez vezetett. Ha mi vagyunk irigyek másra, megkérdezhetjük magunktól, hogy miért nem mi vagyunk abban a pozícióban és érdemes megvizsgálni, hogy mi hogyan tudunk elindulni a célunk felé vezető úton. És rögtön utána vizsgáljuk meg, hogy mit tettünk meg azért, hogy ott legyünk: mennyire voltunk kitartóak, következetesek és alázatosak a célunk iránt és mi tartott vissza eddig az elindulástól – fejtette ki előadásában a pszichológus.

A küzdelmek növelik az önbizalmat

Almási Kitti szerint az irigység mindig a végpontra vonatkozik és nem a megtett útra. Csak kevesen irigylik el a valós teljesítményért megjárt rögös utat. A végigjárt út előnye az, hogy az erőfeszítés nyomán stabil alapot épít magának az ember és tégláról téglára építi be eredményeit önbizalmába. Almási Kitti előadása végén rámutatott, hogy akkor is fontos vállalni és képviselni magunkat, megérdemelt sikereinket, ha azok esetleg irigységet szülnek környezetünkben.