Egykoron háromszor több gyümölcsfa termett az országos átlaghoz képest

A város lett az ország gyümölcsöskertje. Hatalmas területeken értek be a zamatos finomságok. Erre alapították meg a konzervgyárat is. A kecskeméti múltidéző összeállításunk a Petőfi Népe régi Grátisz mellékletében megjelent cikk alapján készült, melynek forrása Juhász István Kecskemét város építéstörténete című könyve volt. A kort idéző képeslapokat Sebestyén Imre kecskeméti gyűjtő hagyatékából választottuk ki.

Kiemelkedett a gyümölcstermesztés

Kecskemét a 19. század végén szerepköre szerint még alig volt több, mint a környék vásárvárosa, külső megjelenés tekintetében pedig hatalmas őstermelői övezettel körülzárt kisváros. Funkcionális jellege és arculata az 1930-as évek közepéig alapvetően megváltozott. Új szerepkörét és szerkezeti vonásainak átalakulását elsősorban a nagy hatékonyságú, belterjes mezőgazdasági árutermelésnek, kiemelkedő színvonalú szőlő-, gyümölcs- és zöldségtermelésre alapozott kultúrájának köszönhette. 

Sorra épültek a gyárak

A megtermelt szőlőt, gyümölcsöt és zöldséget – gyorsan romló áru lévén – még nem szállíthatták nagy mennyiségben és nagy tételben, ezért 1901-ben osztrák tőkével konzervgyár létesült. Ugyanezt a célt szolgálta az 1920-ban megnyitott szeszgyár, 1922-ben a Platter-féle konzervgyár. Majd ezeket követte a malom és a mezőgazdasági gépgyár. Ez utóbbiban készültek a helyi mezőgazdasági termékek feldolgozásához, illetve a mezőgazdaságban szükséges eszközök. A gyárak – főként a nyári és őszi szezonban – több ezer embert foglalkoztattak. Emellett bekapcsolódtak a helyi kisiparosok is, illetve a tanyavilágban élők, mint nyersanyagellátók.

A piacot is bővíteni kellett

A város termény- és állatkereskedelméhez újabb ágazat, a gyümölcs-nagykereskedelem is társult. Kecskeméten alakult ki az ország legjelentősebb szőlő- és gyümölcsexportpiaca. Az élénk kereskedelmi tevékenység hatására a főtéren kialakított piacot nagyban növelték.

Nőtt a vasútvonalak száma

A látványos fejlődéshez nagyban hozzájárult a vasútvonalak gyarapodása. Elsőként 1853-54-ben a Kecskemét-Cegléd, majd a Kecskemét-Szeged közötti vasútvonal készült el. Ezután a századforduló előtt a fülöpszállási, a tiszaugi, majd a XX. század elején a lajosmizsei, 1928-ban pedig a Kecskemét-Bugac-Kiskunmajsa vonal. A vasutak nemcsak a várost vonták be az ország forgalmába, hanem a tanyák kerti kultúráját is Kecskemét piacához kapcsolták.

A város funkciójának változása eredményezte a keleti és déli irányban elhelyezkedő iparterületeket, raktárakat és a pályaudvarokat. Az épülő gyárak között szerepelt a konzervgyár is, melynek történet a következő múltidéző írásunkban részletesen mutatjuk majd be. 

Kecskeméti múltidéző a gyümölcsfák között

A történetírók Kecskemétet joggal nevezték a XIX. század végén, XX. század elején az ország gyümölcsöskertjének. Az 1895-ben és 1935-ben országos mezőgazdasági összeírás adataiból kiderül, hogy Kecskeméten kétszer annyi gyümölcsfa volt, mint az ország más vidékein. Például 1895-ben 541.000 darab gyümölcsfa állott a városban, 100 kat. holdra 472 darab jutott. Ezzel szemben az országos átlag 224 db/100 kat. hold volt. Negyven évvel később, 1935-ben a kecskeméti gyümölcsfák száma elérte az 1.149.000 darabot, 100 kat. holdon ez 1002 darabot jelentett, az országos átlag pedig 300 volt. Köztudottá vált: a kecskeméti barack ízben, zamatban nehezen talált vetélytársra. Már 1895-ben az ország baracktermelésének 14,6 százalékát adta a kecskeméti termés.