Ezek a kapuk védték a város biztonságát nehéz időkben

A helytörténetet ezúttal is a Petőfi Népe régi mellékletében, a Grátiszban megjelent kecskeméti múltidéző írásunk alapján idézzük fel, melynek forrása Novák László A három város építészete című könyve volt. Ebből szemezgettünk. Illusztrációkat Sebestyén Imre képeslapgyűjtő hagyatékában lévő képeslapokból válogattunk.

Kecskeméti múltidéző visszatekintés

A 14-15. században alakultak ki Kecskemét mezővárosi fejlődésének alapjai. A 13. századi elnéptelenedés e vidéken is megnyilvánult, melynek következtében az apróbb települések életképtelenné váltak, és a pusztulás sorsára jutottak. A népesség a központibb fekvésű településekre vándorolt, az elpusztult falvak területe pedig a városokét növelte. Kecskemét a Juhászegyház, Koldusegyház, Hetényegyház, Törökegyház és Ballóság nevű falvakat ötvözte ekkor magába.

Megteremtették a városiasodás feltételeit

Az egykori falvak területéből kialakult tágas belső határ a mezővárosi fejlődés egyik fő alkotóeleme lett, megnövekedett a mezőgazdálkodásra alkalmas terület, és az agrártermelés megteremtette a városiasodás feltételeit. A lakosság a település központjába húzódott be, melynek védelmi szerepét kialakították, s onnan irányították a tágas határon levő gazdaságokat. A kézműipari és kereskedelmi funkció is a központban fejlődött ki, igazodva a mezőgazdasági termelés igényeihez. A földesúri függő viszony ellenére viszonylag önálló élet bontakozhatott ki.

Fontos volt a biztonság

Az egykori mezővárosok a védelemre nagy hangsúlyt fektettek. A 13-14. században alakult ki a három város – Kecskemét, Nagykőrös és Cegléd – törzsterülete, a korábban már említett elnéptelenedés következtében. A lélekszám ekkor nem haladta meg a néhány száz főt. A lakosság a védett belsőségen, a mezőváros központjában lakott, melyet árokkal, sövénnyel vettek körbe. Szilárd fal csupán a templomot övezte. A mezővárosok védelmét szolgálták az erődített templomok, valamint a belső és külső árokrendszerek. Ez a védelmi rendszer nagy szolgálatot tett a török felszabadító háborúk idején, az 1680-as években. 

Öt kapu őrizte a várost

A törökök kiűzését követően a közbiztonság továbbra is fontos maradt. Kecskeméten eredetileg öt kapu őrizte a város biztonságát. A mezővárosi erődítményrendszer jelentősége a Rákóczi-szabadságharc idején növekedett meg ismét. Különösen a délről, a Habsburg segítséggel támadó rácok jelentettek nagy veszedelmet a 18. század elején. A háborúk, veszedelmek elmúlása után is nagy gondot fordítottak az árkok és kapuk karbantartására.

Városárkok és városkapuk

A város nagysága szükségessé tette, hogy már a 18. században több kapu védje a várost a főbb útvonalakon. A városárkon hidat ácsoltak, amely tartotta a keményfából készült kaput, és mellette helyezkedett el az őrház. A városárok és kapuk megújításáról még az 1810-es években is gondoskodott a városi tanács. A következő évtizedekben azonban jelentőségük lecsökkent. Hornyik János, a kor nagy történetírója 1869-ben már arról emlékezik, hogy a Csongrádi, Homok utcák torkolatában, a Budai kapuban lévő őrház az 1830-as években pusztult el. A Halasi és a Vásári kapuk a következő évtizedben. Utolsóként a Kőrösi kapuban álló őrház szűnt meg, 1850-ben leégett.

Összeírták a kapuszámokat

A kőkerítéssel övezett templom körüli belsőségen helyezkedtek el a lakóházak, porták, összevisszaságban, minden rendező elvet nélkülözve. A török összeírások szerint Kecskeméten 1546-ban mintegy kétszáz, 1562-ben közel négyszáz kapuszámot írtak össze, melyből jól lehet következtetni a lakóházak számára. Érdekesség 1879-ben éppen a tízszerese 3669 ház volt Kecskeméten. A porták és lakóházak halmazosan helyezkedtek el a belsőségen, szükségszerűen alakultak ki az utcák is, a szomszédos, illetve távolabbi, központi funkciójú helységek irányában, az átmenő forgalom miatt is, amelyekhez girbe-görbe utcák, zugok csatlakoztak, lehetővé téve a szabadabb közlekedést, a porták megközelítését a zsúfolt belsőségen. A 16. századi török összeírások már kifejlett utcahálózatot regisztráltak.