Átalakulóban a Homokhátság növényzete, veszélyben vannak az őshonos fajok

A Duna–Tisza közi Homokhátság régiója az elmúlt évtizedekben fokozatosan veszítette el természetes növényzetét. Erdős László és Kröel-Dulay György, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont tudományos főmunkatársai hosszú távú kutatásuk során megállapították, hogy a melegkedvelő növények aránya nőtt, miközben az őshonos, hűvösebb klímát kedvelő fajok háttérbe szorultak.

Klímaváltozás és inváziós fajok

A kutatás eredményei rávilágítottak, hogy nemcsak a globális felmelegedés, hanem az emberi tevékenységek, például az idegenhonos fajok terjesztése is hozzájárul a változásokhoz. A bugás tövisperje és a homoki prérifű, két idegenhonos faj, jelentős terjedést mutatott az elmúlt években. Ezek a fajok nemcsak alkalmazkodóképesek, hanem agresszívan kiszorítják az őshonos növényeket.

Az őshonos növények veszélyben

A Duna–Tisza közén őshonos növények, mint az árvalányhaj, a kék szamárkenyér vagy a homoki árvalányhaj, egyre nehezebben találnak életteret. Ezek a fajok nemcsak esztétikai értéket képviselnek, hanem fontos részei a helyi ökoszisztémának is.

Miért fontos a Homokhátság?

A Homokhátság nem csupán egy természeti terület, hanem az ország egyik legfontosabb homoki élőhelye, amely számos különleges növény- és állatfaj otthona. Ha a klímaváltozás és az inváziós fajok térnyerése folytatódik, ez a különleges élőhely örökre megváltozhat.

Mit tehetünk?

A kutatók szerint fontos lenne a környezetvédelem és a természetes élőhelyek megóvása, valamint a klímaváltozás mérséklése. Az őshonos fajok fennmaradása érdekében elengedhetetlen a helyi ökoszisztémák védelme, az inváziós fajok visszaszorítása és a fenntartható földhasználat.