Iskolatej, hájas sütemény és kosztos házak – így nőttünk fel menza nélkül a kecskeméti iskolákban

A Petőfi Népe régi mellékletében, a Grátiszban megjelent múltidéző írásunk alapján elevenítjük fel most is a régi évtizedeket. A kecskeméti múltidéző cikkünkhöz a kort idéző képeslapok Sebestyén Imre kecskeméti képeslevelezőlap-gyűjtő hagyatékában találhatók meg. 

A regényekből sok érdekesség kiderült

Mintegy 10 évvel ezelőtt nagyon sikerrel futott a Régi iskolák sorozat a kecskeméti Katona József Emlékházban. Az egyik előadást Ács Imre, a Széchenyi vendéglátóipari középiskola, ma már nyugdíjas szaktanára tartotta „A kemenceparázson sült krumplitól az iskolatejig címmel”. Ebben a témához kapcsolódóan sok érdekességet feltárt. Előadásában a régi korok tízórai és uzsonna ételeiről szólt.

Már az elején leszögezte, ennek a témának nem sok irodalma van, de annál több kedves emlékképe. Példaként hozta Móra Ferenc Kincskereső kisködmön és Móricz Zsigmond Légy jó mindhalálig regényét.

Úri huncutságok

A nagyon régi iskolákban nem található nyoma sem a tízórai, sem az uzsonna étkezésnek. Gyakran még reggelizni sem volt lehetőségük a gyerekeknek, nemhogy tízóraizni vagy uzsonnázni. Sokáig mindkettő úri huncutságnak számított. 

Kecskeméti múltidéző: kosztos házaknál ettek a diákok

A korabeli diákok étkezéseit egykoron az úgynevezett „kosztos” házaknál oldották meg. Az iskolák környékén élő családoknál pénzért, néhány krajcárért lehetett ebédelni. Majd jöttek a bentlakásos kollégiumok, ahol már volt lehetőség étkezésre, de még ekkor is előfordultak „kosztos deákok”. Azon „kosztos” házakra volt leginkább kereslet, ahol jól főztek vagy csinos cselédlány szolgált. A jó hír gyorsan terjedt a mindig éhes diákok körében.

A kollégiumokban már díszes ebédlők voltak

A híres bentlakásos iskolákban, főként az egyházi jellegű kollégiumokban már megoldották az épületen belüli étkezést, díszes ebédlőkben. Ilyen volt például Debrecenben, Sárospatakon, Pápán, Pannonhalmán, Esztergomban és Selmecbányán is. A 20. században ennek megfelelője lett az iskolai menza.

A 18-19. században az iskoláskorúaknak mintegy 2-3 százaléka járt a híres kollégiumokba. A legtöbben szerény falusi és tanyasi iskolákban tanultak. Szerény körülmények között, de nem szegényen. Ezek a lelkes kis iskolák másban és másképp voltak gazdagok, például lélekben. A tanyasi tanítók szívvel-lélekkel tanítottak, a gyerekek pedig lelkesedtek a tanulásért. 

Sokszor otthon nem is volt idő enni

A tanyasi iskolákba a gyerekek gyakran órákig mentek, sáros, jeges, fagyos úton. A gyaloglás kimerítő volt, a tanító meleg teával várta őket. A hosszú út miatt korán el kellett indulniuk a diákoknak, így reggelire sem volt idő. A lelkiismeretes szülő csomagolt útravalót, amit útközbe elfogyaszthattak, vagy az iskolában. Az osztálytársak igen gyakran megosztották egymással étkeiket. Néha többet is vittek, hogy a szegényebb sorsú társaiknak is jusson belőle. Szokássá vált, hogy egy szünetet öt perccel megtoldottak a nyugodtabb étkezésért.

A bokrok gyümölcseit szívesen ették

Az iskolába vezető hosszú utat gyakran övezték bokrok, melyen vadcserjék színes gyümölcseit szívesen szedték a tanulók. Például ilyen volt a som, a csipkebogyó vagy kökény is. Ez utóbbit Móra Ferenc a kis Bice-Bóca történetébe is beleírta. A tanyasi gyerekek ismerték a vad gyümölcsöket és bátran szedték, ették. Akárcsak a diót, gesztenyét, mogyorót, mandulát.

Az iskolai menza a 20. században jelent meg

Az iskolákban szervezett ebédelési lehetőség sokáig nem volt. A 20. században vált általánossá az iskolai menza. Addig a gyerekek étkezése nagyon különbözött egymástól, pontosan visszatükrözte a család társadalmi helyzetét. Egyesek kolbászt falatoztak, míg sokan szégyenlősen vették elő a sült kukoricacsövet. A szükség nagy tanácsadó, vallották a régiek, így néhány nagyon ötletes tízórai született. Ilyen volt például a kemencében héjábansült krumpli, illetve a már említett kemencében vagy sparhelten sült kukoricacső. Emellett a disznóvágások idején a tepertő, tepertős pogácsa, házi hájas sütemény szilvalekvárral, tepertőkrémes kenyér, házi kenőmájas, szalonna.

Iskolatejet sokan szerették

Végül az 1970-es években megjelent az iskolatej időszaka, melyet így utólag semmiképp sem szabad lebecsülni. Sokan szerették a gyerekek közül. Most pedig a lisztallergia, gluténmentes, laktózérzékenységet hozó étkezések korát éljük.