2025.03.23. 17:15
Óriási segítséget adtak a szőlőtermelőknek
Kecskemét egyik legkisebb külső városrésze Miklóstelep, mely leginkább a 142 évvel ezelőtt megalapított szőlészeti és borászati kutatóintézet kapcsán vált ismertté. A kecskeméti múltidéző sorozatunk ennek történetét mutatja be.
A retró írásunk alapját a Petőfi Népe régi mellékletében, a Grátiszban megjelent régi cikkünk adta, melynek forrása a Kertészet és Szőlészet magazin 2008 októberi írása volt. A kecskeméti múltidéző cikk képi világát Sebestyén Imre képeslapgyűjtő hagyatékában található képeslapok illusztrálják.
Fotó: Beküldött fotó
Kecskeméti múltidéző visszatekintés
Mint arról már korábbi írásainkban írtunk: A homoki szőlő- és gyümölcstermesztés Kecskeméten több évszázados múltra tekint vissza. Kecskemét városát a 19. században a belterjes mezőgazdasági árutermelés, magas színvonalú szőlő-, gyümölcs- és zöldségtermelés jellemezte. A szőlőtermesztés fejlődésében fordulópontot jelentett a 19. század második felében megjelent kártevők (filoxéra) és kórokozók (lisztharmat, peronoszpóra) által okozott kártétel. A filoxéra elleni fellépés, a pusztítás utáni rekonstrukció szükségessége sürgette a kutatások beindítását az országban.
A város segítette a filoxéra elleni küzdelmet
Kecskemét szélének homokos területén, Miklóstelepen (Szarkásban) 1883-ban létesült az állami mintaszőlőtelep. A területet Kecskemét városa ingyen adományozta, segítve ezzel a filoxéra elleni küzdelmet. A telep feladata volt a homoki szőlőművelés irányítása, a filoxérától mentes szaporítóanyag előállítása, szőlőfajta-gyűjtemény létesítése, fenntartása, vincellérképzés és szaktanácsadás, valamint kísérletek beállítása a homoki szőlőművelés fejlesztésére, melynek köszönhetően példákkal bizonyították a homoki szőlő szükségességét és jelentőségét. Mindezek mellett nagy pozitívum volt, hogy kereseti lehetőséget is adtak a mezei munkásoknak.
Segítséget nem ingyen nyújtotta a város
Kecskemét az adomány fejében feltételeket is szabott. Például Miklóstelepen használat után a város gazdálkodik majd. A város a telepen felépülő épületek költségeinek 50 százalékát állja. A telepen előállított, filoxérától mentes szaporítóanyag 6 százalékát Kecskemét város polgárai ingyen kapják meg saját szükségletre. A szaporítóanyagot a polgármesteri hivatal alkalmazottai osztották szét. A vincellériskola tanulói között a kecskemétiek az első évben 10 főt adhattak, későbbre az arányt a tanulók 30 százalékában határozták meg. A szőlőtelep kezelése terjedjen ki a szőlőgyümölcs megtermelésére és szőlő nemesítésére.
Fotó: Sebestyén Imre hagyatéka
A kutatómunka világszerte elismert volt
Az egykoron a filoxéra idején a homoki szőlőtermesztés fellendítéséért létesített szőlészeti és borászati kutatóintézet a kezdetektől országos és nemzetközi kutatási feladatokat látott el. Miklóstelep mindig is a szőlész-borász szakmában Európa- és világszerte elismert volt. Rangos hírnevét gazdag fagyűjteményének, nemesítési anyagainak, sok értékes szőlészeti és borászati kísérlet figyelemreméltó eredményeinek, magas színvonalon kezelt szőlőtábláinak, törzsültetvényeinek és a nagy tudású szakembereknek köszönhette. S ami nagyon nagy eredmény volt: a filoxéravész előtt 11:1 volt a hegyvidéki és síkvidéki szőlőültetvények aránya, majd utána – köszönhetően a miklóstelepi intézet kiváló munkájának is – 1:1 lett.
A katonatelepi kutatóintézet rendkívül fontos munkát végzett hosszú évtizedeken át.
