Mézeskalács város épült és a Diótörőt is bemutatták Szabadszálláson – galériával

A kiállításon szebbnél szebb mézeskalács alkotások kerültek közszemlére. A házikó, kunyhó, betlehemi jászol, a mézeskalács sütemények, a helyi általános iskola „makettje” és az adventi koszorú a különböző korosztályú alkotók keze munkáját dicséri.

– A mézeskalács olyan sütemény, ami változatos alakjával és díszítésével sokféle lehet. Fő hozzávalók a liszt, a méz, a tojás és fűszerek. Készítése komoly hagyományokkal rendelkezik, eredetileg az isteneknek felajánlott eledel, később az emberek közötti ajándék szerepét töltötte be. A mézeskalács készítő elismert szakma is egyben, melyhez jó kézügyesség szükséges, hiszen a mézeskalácsok népművészeti színvonalú díszítése időigényes munka. Magyarországon a középkor óta készítik és több településen is nagy hagyománya van a mézeskalács termékeknek, melyek nem tévesztendők össze a cukrász termékekkel – mondta el köszöntőjében Cserjés Sándorné főszervező.

A megnyitót Süveges Olívia szavalata színesítette. A kiállítás anyaga december 18-ig látogatható a közösségi ház nyitvatartási idejében, majd december 24-től a szabadszállási katolikus templomban.

A mézeskalácsok „találkozóját” követően klasszikus karácsonyi előadással lepte meg a közönséget a Jakabi Kultúrműhely. Az amatőr színjátszó csoport a Diótörő fantázia című táncos mesét mutatta be a József Attila Közösségi Ház színpadán. A sok szereplőt megmozgató, zenés, táncos és prózai elemeket is ötvöző darab az eredeti mű egyéni feldolgozása. A színdarab rendezője Gellért Imréné, koreográfus  Frigyesi Tünde voltak. Az előadás megkezdése előtt lobbant fel a főtéren a második gyertya a város adventi koszorúján.

– Az adventi koszorú második lángja a reményt szimbolizálja. Ez a láng nemcsak egy szimbólum, hanem egy emlékeztető is arra, hogy a legnehezebb időkben is van, ami összeköt minket: a szeretet, az összetartozás – fogalmazott Bencze Ildikó alpolgármester.