Híres zeneszerzőjükre emlékeztek a kecskemétiek – galériával, videóval

Kodály Zoltán Kecskemét hű fia volt – kezdte beszédét Bán János.  – Örökségének érezte azt a parasztpolgári népi kultúrát, amiből innen is merítkezett. A kultúrát, amit annyira szeretett és féltett. Ahogy írta: „A kultúrát nem lehet örökölni, az elődök kultúrája egy-kettőre elpárolog, ha minden nemzedék újra meg újra meg nem szerzi magának.” Rajongásig ismerte és szerette a régi magyar irodalmat, része és alkotója volt ennek a kultúrának. Az alkotó ember számára nem létezik nagyobb vágy, boldogítóbb életcél, mint, hogy nyomot hagyjon tetteivel, alkotásaival maga után. Amit létre hoz, ne emésszen semmivé. Kodály Zoltán öröksége nemcsak ez, hanem tanítói példamutatás is. Amit hátra hagyott, tanítványai viszik tovább, és azok tanítványai. Kodály Zoltán, amit létre hozott, nem múló, örök és érték – fogalmazott az alpolgármester.

Kodály Zoltánt a város is magáénak érezte mindig, itt jött létre az ország első ének-zenei iskolája, is itt működik a világhírű Kodály Intézet is. – Kecskeméten évtizedek óta találkozunk azokkal a világ minden részéről érkező, tudásra szomjas diákokkal, akik a Kodály-örökség, a Kodály-módszer, szemlélet miatt jönnek hozzánk. A város fia kaput nyitott a világra nekünk – emelte ki az alpolgármester.

A megemlékezésen közreműködött a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem – Kodály Intézet kamarakórusa. Vezényelt Margaréta Merényi és Jingyi Tan. A rendezvény koszorúzással zárult.