Mégsem lett utcanév A beszélő köntösből Kecskeméten

Múltidéző időutazásaink alkalmával az elmúlt hétvégéken kitekintettünk a kecskeméti utcanév-történelemre. 1850-től az 1960-as évek végéig követtük nyomon az eseményeket, az utcanevek változását. Most a hetvenes évekkel folytatjuk. Forrásként Erdélyi Erzsébet A politikum térhódítása a kecskeméti utcanevekben című írását használtuk ezúttal is, mely a Levéltár honlapján is olvasható. Illusztrációkat Sebestyén Imre gyűjtő hagyatékában lévő korabeli képeslapokból válogattunk hozzá.

A kecskeméti utcanévfronton sok fordulat történt

1969-ben új korszak köszöntött be a kecskeméti utcanévadásban. A város örvendetes fejlődésével – a városközpont rendezésével, szanálások, építkezések, az új városrészek kialakításával – párhuzamosan a város szerkezete gyors átalakuláson ment át. Voltak utcák, amelyek megszűntek és számos új utca és tér alakult ki. Szükséges volt, hogy a város új utcái a lakosság legszélesebb rétegeinek egyetértésével kialakított utcanevekkel legyenek ellátva.

Sokan szorosan kötődtek Kecskeméthez

Így például: a nemzetközi munkásosztály nagy seregszemléjének, a 80. nemzetközi május 1-je emlékére a Nagytemplom mögötti teret a Május 1. térnek nevezték el. Az új utcák elnevezésénél néhány még a régi elnevezési beidegződésről árulkodott. A Tanácsköztársaság közelgő 50. évfordulója is nehezítette a szemléletváltást. A személyneveknél elsősorban a magyar munkásmozgalom nagy harcosai és két külföldi teoretikusa (Marx, Dimitrov), kommunista politikusok, néhány kiemelkedő történelmi alak a távolabbi és közelebbi múltból (István király, Budai Nagy Antal, Herman Ottó, Muraközy János), újságírók, költők, írók, festők, építészek, szőlőnemesítők, egy-egy jeles kertépítő, jogász, színész szerepelt. Többen szorosan kötődtek Kecskemét múltjához, kisebb részük laza szálakkal, és csak néhányan kerültek a névsorba az országos tisztelet okán. Végül 28 tulajdonnévi és 51 köznévi született.

Bakule Márton mégis „győzött”

Érdekesség, hogy bár kötődött a Műkertvároshoz, a Bakule Márton utcanévről mégis lemondtak, az idegenes hangzása miatt. A műkert létesítésével az okszerű kertészet meghonosítója volt a városban. Éppen ekkorra fejeződött be a Méhesfalu kiépülése, és kapta a Műkertváros elnevezést. Később azonban Bakule Márton mégis bekerült az utcanevek közé. A Beszélő köntös utcanév is felmerült, de végül ezt is leszavazták. A romantikus „kecskeméti” történetet feldolgozó híres Mikszáth-regény, A beszélő köntös címszereplője viszont máig hiába vár erre a megtiszteltetésre.

Figyeltek a környezetre is

Az utca névadáskor figyeltek az utcakörnyezetre: például a Magyar-Szovjet Barátság TSZ tanyaközpontjába ilyen neveket képzeltek el: Búzakalász, Kertész, Sarló utca. Méhesfalu kertvárosban kaptak helyet a szőlő és gyümölcsnemesítők, míg a Mátyás tér művészeiről elnevezett utcák sorát pedig az Áprilyról, Szabó Lőrincről elnevezett utcanevekkel gazdagították volna.

Több helyen megfigyelhető, hogy névcsoportok kialakítása volt a cél: Bimbó, Bokor, Bokréta; Alpár, Pusztaszer; Huszár, Kertész, Tímár, Számadó.

A Széchenyiváros a nagy magyar előtt tisztelgett

Megjelent egy-egy régi név felelevenítése, például Burga, Forrás, Kékfestő, Korona utca, de ezt bizonyítja a már említett Gyenes tér, Mátyás tér visszaállításának igénye is. Újabb változások történtek az 1970-es években is. 1973-ban a Széchenyiváros új utcáit nevezték el. Ekkor született az Akadémia körút, Gőzhajó, Hitel, Világ, Stádium utca, Széchenyi sétány, melyek mindegyike a „legnagyobb magyar” reformtörekvéseit reprezentálja.

Jelentős volt az 1977-es év, amikor a nagyarányú városfejlődés tömeges át-, illetve elkeresztelésre adott lehetőséget. Az egyes városrészekben az alábbi utcaneveket javasolták. Széchenyiváros: Forradalom, Március 15. Pákozdi csata, Alkotmány utca, Aradi vértanúk tere.