A Menedékváros a bölcsőtől a sírig otthona a rászorulóknak – galériával

A Menedékváros Kiskunmajsa külterületén működik a Baptista Menedék Szolgálat fenntartásában. A katonai panellakásokban kialakított létesítményben jó illatú rend és tisztaság fogadott bennünket. Az épületet színesre festett falak, mesehősökkel díszített termek teszik még otthonosabbá. Az ott dolgozók arra törekszenek, hogy olyan légkört alakítsanak ki az ellátottaknak, amiben jól érzik magukat – mondta az intézmény vezetője hozzátéve, hogy a hideg hónapok beköszöntével már megtelt a Menedékváros.  

Tóthné Frank Anikó örömmel mesélt a munkájukról és a Menedékvárosról. Elmondta, országos befogadású intézményként mindenhonnan érkeznek hozzájuk otthontalanok, bántalmazott anyukák és gyerekek. A Menedékváros magába foglalja a családok átmeneti otthonát, a hajléktalanok átmeneti szállását és a népkonyhát. Az intézmények külön lépcsőházakban, de mégis egységként – mint egy nagy család – működnek. Van tágas étkezőjük és társalgójuk is, ami egyben könyvtár és imaterem. Itt szokták megtartani a különböző ünnepeket, istentiszteleteket, gyerekfoglalkozásokat. De van a Menedékvárosnak saját sírkertje is, ahol az otthonban elhunytakat (akik korábban kérték) helyezik végső nyugalomra és a halottak napi megemlékezést is ott tartják. 

A családoknak saját életterük van a Menedékvárosban

Az egyes lépcsőházban van a 40 férőhelyes a családok átmeneti otthona. És van két külső férőhelyes lakásunk is, ahol 11 személyt tudunk elhelyezni. Ennek az a célja, hogy az ellátottak könnyebben szokjanak vissza a társadalmi környezetbe. Nálunk a családok átmeneti otthonában is lakásokban vannak elhelyezve a családok, ami országosan is ritkaságnak számít. Általában egy szobát kapnak és a közös fürdőszobán, konyhán osztozkodnak. Nagyon ritka, hogy a családoknak saját életterük legyen, mint nálunk – részletezte Anikó. A családok átmeneti otthonában másfél évig, a külső férőhelyen pedig akár három évig is maradhatnak a családok. Oda általában azok kerülnek, akik valóban tenni akarnak az előrehaladásukért. 

De házaspáros elhelyezésre is van lehetőségünk, ami szintén nagyon ritka. Sőt több házasságkötés is volt már a lakóink között. 

A hajléktalanok nálunk nem ágyakkal teletömött szobákban vannak elhelyezve, hanem maximum hatan, a nagyobb lakásokban nyolcan élnek. A nagyobb létszám főleg a téli időszakra jellemző, amikor telítődik a szálló. Az ellátottaknak van saját fürdőszobájuk, konyhájuk, saját maguk felelősek a rendért és a tisztaságért. Van orvosi szobánk is, ahol minden csütörtökön rendel az intézmény orvosa. 

A hármas lépcsőházban azok laknak, akik korábban egyik vagy másik intézmény ellátottjai voltak, de olyan szinten rendeződött az életük, hogy önálló életet tudnak élni, ám továbbra nincs hová menniük. Itt nagyon kedvező albérletben élhetnek. Akik itt laknak azok sem szakadnak el teljesen a többi intézménytől, szinte valamennyien önkéntes munkát vállalva segítik az intézmény működését. Van, aki korrepetálja a családok átmeneti otthonában élő gyerekeket, van aki a mosásban, takarításban segít – sorolja Anikó. 

Semmilyen jövedelmük nincs 

Nagyon sokan úgy érkeznek hozzánk, hogy semmilyen jövedelmük nincs. Ezért is csatlakoztunk az Országos Közfoglalkoztatási Programhoz. Kezdetben az volt a célunk, hogy a fiatalokat segítsük belerázódni a munka világába. Nagyon sok állami gondoskodásból kikerült fiatallal foglalkozunk, akiket meg kell tanítani arra, hogy legyen napirendjük, hogy reggel időben felkeljenek, munkába menjenk és, hogy értékeljék az elvégzett munkájuk eredményét. Később jött az igény, hogy ne csak a fiatalokat vonjuk be a programba, hanem a megváltozott munkaképességűeket is, akik mentálisan és romlott egészségi állapotuk miatt a munkahelyi elvárásoknak nem tudnak megfelelni. Nagyon eredményes a közfoglalkoztatási programunk, amit már közel 10 éve csinálunk. Tizenöt személyt foglalkoztatunk az itt lakók közül. Vannak konyhalányok, intézményi takarítók, intézményi kisegítők, épületgondnok és adatrögzítő-adminisztrátor is. Ugyanakkor saját zöldséges kertje és gyümölcsöse is van a Menedékvárosnak, amit szintén a közfoglalkoztatási program keretében gondoznak. A megtermelt zöldségeket, gyümölcsöket a népkonyhán használják fel. A népkonyha napi egy tál meleg ételt biztosít az ellátottaknak. 

A Menedékváros vezetője arról is beszélt, hogy nagyon nehezen tudnak innen tovább lépni az ellátottak, mert nagyon kevés jövedelemmel rendelkeznek és a hozzátartozóikra sem igazán számíthatnak. A másik probléma, hogy nem mennek el hivatalosan bejelentett munkahelyre, mert nagyon sok adósságuk van, amit egyből levonnának a bérükből. Ezért napi bejelentésű munkahelyeket keresnek és olyat, ahol hetente van fizetés. Ez azonban egy ördögi kör, mert ha nincs hivatalos munkahelyük, akkor szociális juttatásokra, hitelre sem jogosultak. 

Hiányzik a támogató, szülői háttér

Tóthné Frank Anikótól megtudtuk, nagyon szerteágazó okok miatt kerülnek hozzájuk az emberek, de az alapvető probléma a hajléktalanság. A társadalom nagyon nagy részére jellemző, hogy nem tudják megteremteni a saját kis biztonságos életüket. Nincs szülői, támogató háttér a tanuláshoz, az elinduláshoz. Nagyon sokan élnek nem megfelelő lakhatási körülmények között, mert kikapcsolták a közüzemi szolgáltatásokat, lakhatatlanná vált az otthonuk. Pillanatok alatt válnak hajléktalanná az emberek, a jól képzettek is. Sok férfi válás után kerül hozzájuk, mert a családra hagyták a házat, de annyi pénzük nincs, hogy egy albérletre fussa. Persze olyanok is vannak, akik nem akarnak beilleszkedni, szabályokat betartani, őket láthatjuk az utcán, kéregetni, padon feküdni. Vannak olyanok, akiket már kitiltottak a hajléktalan szállókról, de a vöröskód idején őket is kötelességünk befogadni, ugyanakkor veszélyeztetik az ott élők, dolgozók épségét, nyugalmát. 

Az ellátottak többsége intézményfüggő

Tóthné Frank Anikó arról is mesélt, hogy néhány éve készített egy felmérését a Menedékváros lakói között és eredmény nagyon ledöbbentette. Kiderült ugyanis, hogy az ellátottak 70 százaléka intézményfüggő. Ez azt jelenti, hogy nem tudják már az életüket elképzelni intézményi segítség nélkül. Eljutottunk ahhoz a generációhoz, akik korábban a szüleikkel éltek a Menedékvárosban, és most ők vannak itt szülőként a gyerekeikkel. Azt látták, hogy óriási biztonságot adnak ezek az intézmények, valóban ez az utolsó mentsvár, ahol együtt lakhatnak a szülők a gyerekeikkel. 

A szociális munka árnyoldalai

A Menedékvárosban dolgozók elhivatottsága páratlan, a nap 24 órájában, hétvégén és ünnepnap is jelen vannak, segítik a rászorulókat. Ugyanakkor olyan veszélyeknek vannak kitéve, amit nagyon kevesen vállalnak. Éppen ezért a hajléktalanok otthonában munkatársi hiányban szenvednek – fejtette ki az intézményvezető, aki azt is elmondta, hogy egyre több konferencia szól arról, hogyan lehetne megvédeni a munkatársakat azoktól a veszélyektől, amiknek nap mint nap ki vannak téve. Hiszen számtalan szenvedélybeteg, pszichiátriai beteg él náluk, akik gyakran közveszélyesek. Az is tény, hogy a szociális munkások munkája nagyban hozzájárul ahhoz, hogy csökkenjen a bűnözés a magyar társadalomban, a fizetésük azonban köszönőviszonyban sincs az elvégzett munka értékével. Hogy mégis miért csinálják? Mert nem egyszerű munkahelyként, hanem Istentől kapott szolgálatként tekintenek erre a munkára – foglalta össze Tóthé Frank Anikó.