Piroska néni szerint a hosszú élet titka a világ iránti olthatatlan kíváncsiság – galériával, videóval

Piroska néni élete és személyisége különlegességét nemcsak az jelzi, hogy az államalapítás ünnepének napján született, hanem az is, hogy vitézzé lett a honi Történelmi Vitézi Rendben, majd első nőként hosszú évekig székkapitánya is volt a tradicionális szervezetnek. A városvezetés nevében Lévai Jánosné önkormányzati képviselő, tanácsnok köszöntötte Piroska nénit, és átadta Szemereyné Pataki Klaudia polgármester jókívánságait.

Lévai Jánosné kiemelte, hogy hosszú idő óta ismeri és nagyon tiszteli az ünnepeltet azért, amiért egész életét az értékek átadásának szentelte, óvónőként a gyermekeket, a szülőket és a pályatársakat inspirálta, valamint kiemelkedő szerepet vállalt a következő óvónőgenerációk tanításban is, majd életútját méltatta.

Elhangzott, hogy dr. Juharos Imréné vitéz Molnár Piroska a hetedik kerületi Állami Óvónőképzőben vehette át diplomáját 1951-ben. 1971-ben pedig gyakorlóóvoda óvónői képesítést szerzett Szarvason. Óvodapedagógiai pályáját Kerekegyházán kezdte, majd a tanító- és óvónőképző gyakorlóóvodájába került. Az ott töltött 17 éven után lett a Lánchíd Utcai Óvoda óvónője, ahonnan 1989-ben ment nyugdíjba. A több mint 30 éves pályája során részt vett kísérleti programokban, továbbképzéseket szervezett, bemutató-foglalkozásokat tartott. Nevéhez fűződik az óvodai úszásoktatás bevezetése. Része volt az életének a bábjátékkal való foglalkozás. Több cikke jelent meg tőle a témában szaklapokban és a főiskolai kiadványokban, valamint oktatófilm készült foglalkozásairól – van, amit japán nyelvre is lefordítottak, illetve könyvet is írt. Játszóházas foglalkozásokat is tartott, és továbbképzéseket vezetett óvónők részére. Tagja volt a Ciróka Bábegyüttesnek, és 1986-tól 2000-ig a művelődési központ Piróka Bábszínházát vezette, bábokat készített és játszott. Számos rangos kitüntetéssel ismerték el óvónői munkáját, és az általa készített bábok a martonvásári Óvodamúzeumban láthatók kiállítva.

Ugyan a testen nyomot hagy az idő, a szellemen és a lelken nem képes fogni, ami különösen igaz Piroska nénire, aki nyugdíjas éveiben is rendkívül aktív; a lakásába lépve érzi az ember, hogy minden helyiséget betölt szeretetteli, vibráló és pozitív lénye. Mint fogalmazott, az tartotta szellemileg fiatalon, hogy egész életében alkotott, megvetette az alapjait valaminek, majd azt felépítve mindig újba kezdett. Emellett a kíváncsiság, a világ dolgai iránti olthatatlan érdeklődése hajtotta, és ez így van ma is. Ugyan mostanában már kora miatt nem tud úgy részt venni az eseményeken és a város életében, mint régen, de rendszeresen tájékozódik, használja az internetet, kapcsolatot tart a világgal, követi a híreket és levelezik ismerőseivel – a közelmúltban éppen a képzős növendékei keresték fel otthonában.

Mint elmondta, nyolcéves korában halt meg édesapja, a második világháborúban – aki ezután posztumusz vitézi címet kapott, és innen Piroska néni vitézi rendhez való kötődése –, és édesapa nélkül nőtt fel, mégsem csüggedt, hiszen az életben mindig van olyan szépség, ami átlendíti őt a nehézségeken. Ebben nagy segítség számára hite, és persze szerető családja: két gyermeke, négy unokája és dédunokái ünneplik a jeles napon.

A hosszú élet titkáról azt tartja, hogy számára azért adathatott meg, mert mindig van miért élnie, szakadatlanul érdeklődik a világ iránt, és meggyőződése, hogy aki megéri az időskort, az a Jóisten akaratából van, mert ezzel az életszakasszal olyat tanít, amit a korábbiakkal nem: nyugalmat, türelmet, megfontoltságot.