Így hajtották ki a bivalyokat a legelőre az 52-es főútnál

Mint írták: az egyik gulyának ezúttal is át kellett kelnie az 52-es főúton. A biztonságos áthajtást rendőrségi segítséggel oldották meg, mert a forgalmat le kellett állítani néhány percre, de a várakozó autósoknak nagy élményben lehetett részük, hiszen végignézhették a tekintélyes termetű állatokból álló gulya vonulását.

A Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság oldalán Gyurita István természetvédelmi őrkerület-vezető beszélt arról, hogy minden évben azonos útvonalon történik a bivalyok kihajtása. A gulyát alkotó állatok tíz évnél idősebbek, új egyedek kis számban kerülnek hozzájuk. Az állatok legelőn tartása nagy mértékben függ az időjárástól, valamint az éves fűhozamtól, ennek megfelelően a kihajtás általában április végén-május elején, míg a behajtás novemberben történik.

A házi bivaly szarvasmarhánál igénytelenebb őshonos háziállat. Szívesen fogyasztja a más állatok által kevésbé kedvelt sást, nádat és egyéb vízinövényt, és igényli a vizes, dagonyázásra alkalmas helyeket. Ideális hát a természetvédelmi szempontból fontos vizes élőhelyek, a gépekkel nem kaszálható tómedrek, csatornapartok kezelésére. Legelésükkel és taposásukkal felnyitják a növényzettel benőtt tómedreket és nyílt vízfelületeket hoznak létre, megakadályozzák az özönnövények elszaporodását és a túlzott nádasodást. Ezzel hozzájárulnak a szikes mocsarakra jellemző fajgazdag madárvilág visszatelepüléséhez. A legelés miatt a rövidebb füvű gyepek egyes madárfajok (godák, bíbicek, cankók, gulipánok) számára megfelelő költőhelyet és táplálékforrást biztosítanak. A nemzeti park teljes bivalyállománya 600 példányból áll  – olvasható a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság anyagában.