A halasi zsidóság történetét is bemutatták a budapesti konferencián

„Jákob sátrai, Izrael hajlékai.„ − Sokszínű lokális világok helytörténeti perspektívában a 19-20. század Magyarországán címmel rendeztek tudományos konferenciát Budapesten, a Páva utcai Holokauszt Emlékközpontban. Végső István történész, a Clio Intézet munkatársa a kiskunhalasi zsidóság történetéről beszélt a tanácskozáson, bemutatva néhány érdekes momentumot.

Pozsgai Ákos

Végső István

A kétnapos konferencián a vidéki zsidóság történetéről hangzottak el előadások, a tanácskozás egyik előadója Végső István kiskunhalasi történész volt, aki a kutatásai alapján beszélt a halasi zsidó és keresztény együttélés általa szubjektív módon kijelölt sarokpontjairól. Előadásának címe „…a fehérterror hatására megtért…” − Töredékek a kiskunhalasi zsidók históriájából, 1744–1944 volt, olyan témák kerültek elő, mint a görög-zsidó „kereskedelmi háború„, amely a sajátos jogállású Jászkun Kerület gazdasági-társadalmi viszonyai között zajlott le.

A szemléltető pedagógia egyik országosan és világszinten kiemelkedő példája volt a helyi Grósz Móric tanító pusztai szentélye (Miskán), ami az 1873-as bécsi világkiállításon elismerő oklevelet kapott. Traumatizált időszakban, 1920 körül tért át a katolikus hitről zsidó vallásra Ólmosi (Bleier) József vendéglős, mivel megrázták a fehérterror idején tapasztaltak. A történész szerint megosztó, sokak által nem kedvelt dr. Dohány József rabbi életének bemutatása, mellett a kiskunhalasi zsidóság országos átlagtól eltérő 62 százalékos túlélési arányára hívta fel a figyelmet a kutató.