Harminc éve hajóskapitány a Duna hullámain Molnár Tamás

– A világ minden részéről érkeznek a turisták a szállodahajóra, a Dunán rengeteg a látnivaló. A környéken Kalocsán állunk meg ezekkel a kabinos hajókkal, onnan viszik az utasokat ménesbemutatóra, magyaros ebédre vagy vacsorára nagyrészt Bugacra. Tulajdonképpen Bajáról is lehetne Bugacra menni, halenne ménesbemutató vagy valami magyaros attrakció. A lényeg az hogy egyszerre 150-200 utast kellene elhelyezni a bemutatóra és az étkezésre. Ehhez komoly infrastruktúra kell, komoly logisztikát igényel, de a bevétel is jelentős. A kabinos hajókat üzemeltetők, ha valahol probléma van, akkor rögtön váltanak – mondta hírportálunknak Molnár Tamás hajóskapitány.

Teherhajózásban és utasszállításban is kipróbálta magát. Mint megtudtuk tőle, mindkét hajón szolgálati időbeosztása van. Attól függően, hogy hányan vannak a hajón, két vagy három kapitány dolgozik és ők egymás között megosztják a szolgálati időt.

– Hat óránál többet egyszerre nem szoktunk dolgozni. A teherhajó kevésbé stresszes, kicsit lazább, a szállodahajón, ahol sok utas van, mindig az utasok az elsődlegesek. Mi is foglalkozunk velük. Emiatt kicsit kirakatban vagyunk és ezt nem mindenki szereti – fogalmazott a hajóskapitány. 

– Már 14 éves korom óta hajózok és 1994 óta hajóskapitány vagyok. A szüleim tanárok voltak és én már gyerekként tudtam, hogy ezt a foglalkozást semmiképp nem fogom választani. Fiatal koromban tudomást szereztem arról, hogy Budapesten van egy hajós-szakközépiskola, oda jelentkeztem. Felvettek és onnan kezdődött a pályafutásom. 

Ahhoz hogy valaki hajóskapitányként dolgozhasson önállóan 5-7 év gyakorlást igényel. Ez komoly munka és a hajósnak nincs családi élete – tette hozzá Molnár Tamás. Szerinte a jó hajóskapitány türelmes, toleráns, azon kívül igen komoly előnyt jelent a pályán, ha valaki vizuális típus. Arra a kérdésre, hogy a hajóskapitánynak minden kikötőben van-e egy kedvese, Molnár Tamás sajnálkozva válaszolta, hogy nem, de a folyamon a Dunán, minden hajón van egy szimpátiája. 

A leggyakoribb útvonal a Passau -Budapest, de a Linz-Kalocsa, Pozsony Bécs megállással is különleges, a hajóskapitány hangsúlyozta, hogy nagy a forgalom a Dunán, kevés a kikötőhely, és a budapesti indulás mindig lélekemelő, ennyi év után is ámulatba ejtő.

– Ha Budapestről indulunk éjszaka és módom van rá, azt mindig én csinálom. Éjfél körül indul a hajó, az még ennyi év után is rendkívüli, a legjobb. 

Pár héttel ezelőtt amikor Strassbourgba mentünk vissza a Duna-Majna csatornán-ami olyan szűk mint a Sugovica, csak ott rengeteg zsilip van-éjszaka mentünk, szélcsendes időben olyan tiszta volt a víztükör, hogy a zsilip lámpái úgy tükröződtek a vízen, olyan volt mint egy repülőtér bevezetője, nagyszerű élmény volt – fogalmazott Molnár Tamás.