Száz éve áll Félegyháza főterén a Petőfi-szobor

Petőfi Sándor születésének 200. évfordulójára számos rendezvénnyel készül a város. A jubileumi programsorozat keretében ünnepelték csütörtökön, hogy száz éve áll a város központjában, a Petőfi téren Köllő Miklós halhatatlan remekműve. A megemlékezésen megjelent vendégeket Balla László alpolgármester köszöntötte, majd Demeter Szilárd a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója mondta el ünnepi gondolatait.

– Alighanem mindent elmond a magyar történelem elmúlt két évszázadáról az, hogy olyan kétszáz esztendő van mögöttünk, amikor még a szobraink is megmozdultak. Jó pár nyughatatlan szoborról tudunk, de talán a félegyházi Petőfi-szobor vándorlása a legbeszédesebb. Petőfi 75. születésnapján állították fel Segesváron, majd az első világégéskor elindult otthonról haza, hogy aztán 100 évvel ezelőtt megérkezzen a szülőföldre. Micsoda száz év volt ez is! Az első világháború után darabokra szaggatták Szent István magyar országát, szétszakították a nemzetet. Erre következett még egy világégés, a náci diktatúrára jött a kommunista diktatúra, és hát manapság sem érezhetjük túlságosan jól magunkat. Hazáját, szülőföldjét, nemzetét és anyanyelvi kultúráját féltő és védő beszélő könnyen kalodában találhatja magát, fotelhuszárok kövezik, magukat a tolerancia bajnokainak tartó gondolatrendőrök ítélnék örök hallgatásra – fogalmazott a főigazgató.

Hangsúlyozta: Petőfi szobra egy évszázada Kiskunfélegyházáról figyelmezteti az övéit: szerencsés az, akinek a szülőföldje és hazája egy országban található. Szerencsétlen az, akinek se szülőföldje, se hazája, csak országa van. Majd hozzátette: Okafogyottá nyilvánítom a Kunság nagy vitáját azzal, hogy mint minden rendes mitologikus hős, Petőfi sem született és nem halt meg. Jött valahonnan, ment valahová, és rövid 26 esztendő alatt megvilágította a magyar eget.

Demeter Szilárd így folytatta: – Gyermekként Székelyföldön még hittem a megfejtést. Akkoriban úgy képzeltem, hogy történelmi nagyságaink mind Csaba királyfi csillagkatonái, akiket szükség esetén vezényelnek a magyarok élére. Hiszen onnan ismerjük fel őket, hogy nem azt mondják: Előre! Hanem azt: Utánam! Ezért nem tévedünk el mi magyarok. Sem térben, sem időben. Az előttünk járók mutatják az utat 1100 éve, amióta költőink a legelőkből Kárpát-hazát csináltak.

Petőfi csak akkor mozdul, ha mi mozdulunk, csak akkor beszél, ha mi beszélünk. Rajtunk keresztül szól, ha szólunk. Nem maradhatunk némák, mert akkor Petőfit némítjuk el. Mert ideje van a hallgatásnak, és ideje van a szólásnak, és most szólásnak van az ideje. A „kétszer gyávák" a demokráciát most úgynevezett jogállamra cserélnék, de hogy mit nevezhetünk jogállamiságnak, azt ők mondják meg. Ködös utópiákat ígérve elvennék tőlünk a házat, hazát, szülőföldet, eltörölnék nemzeti kultúránkat, mások által elkövetett bűnökért büntetnének mindannyiunkat. Rossz döntéseik árát velünk fizettetik meg. Ezért kell most szólanunk – petőfiül. Mert, ha Petőfi megszólal bennünk, akkor mint tudjuk, ő a nép nevében beszél. Nem az Európai Egyesült Államok, hanem a magyar haza hívó szavát tolmácsolja. 

– zárta köszöntőjét Demeter Szilárd.

Ezt követően Szabó József, a Fehéregyházi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület elnöke idézte fel a Petőfi-szobor útját Segesvártól Budapestig. Tóth Gyuláné, az Országos Petőfi Társaság elnökségi tagja pedig a Petőfi-szobor félegyházi felállításának és leleplezésének történetét elevenítette fel. Utána megzenésített verseket énekelt Lizik-Varga Katalin előadóművész, az ünnepség zárásaként pedig Balázs Árpád által megzenésített Szülőföldemen című művet adta elő a Kiskunfélegyházi Ifjúsági Fúvószenekar. A megemlékezés délután kerekasztal-beszélgetéssel folytatódott a városi könyvtárba, ahol több témát is érintettek. Szó volt Petőfi Sándor szerepéről az identitásmegőrzésben határainkon belül és túl, a Petőfi 200 évforduló eseményeiről, valamint a Kiskun Múzeum fejlesztéséről is.

Petőfi ércszobrának története

A költőóriás szobrát 1922. október 29-én többezres közönség előtt leplezték le Félegyházán. Az alkotás eredetileg Segesváron állt, hosszas viszontagság után került Félegyházára. Köllő Miklós szobrászművész egyik legkiemelkedőbb alkotását, Petőfi ércszobrát 1897-ben avatták fel Segesváron. Az országos adakozásból megvalósult szobrot a trianoni békediktátum idején lebontották, hogy megmentsék a végső pusztulástól, és Kolozsváron át Budapestre menekítették.

Az alkotásért több város is versengett, köztük Budapest, Kiskőrös, Kecskemét, Pápa és Sopron is. A félegyháziak kitartásának köszönhetően Vass József akkori vallás- és közoktatásügyi miniszter 1922. január 18-án végül úgy döntött: „Méltányolva a város közönségének hazafias lelkesedését, Petőfi Sándor ércszobra Kiskunfélegyházán állíttassék fel.” A szobor 1922. február 14-én lovas szekéren, hóban, fagyban indult útnak Kiskunfélegyházára. Két nap múlva harangzúgás közepette érkezett meg a városba, ahol Jenovai Dezső házában helyezték el a talapzat elkészültéig. A talapzatot 1922-ben Radnay Béla szobrászművész tervei alapján az Ujszászy-Mailáth cég készítette. A szobor ünnepélyes leleplezésére 1922. október 29-én, vasárnap került sor.