Kortárs bántalmazás: kamaszok történetei mutatták meg, milyen égető a probléma

A kerekasztal-beszélgetés első felében Palásti Károly, magyar-történelem szakos középiskolai tanár egy felvezető történetet követően célzott kérdésekkel irányította Szabó-Kocsisné Ökrös Ildikó kommunikáció- és konfliktuskezelő disputa, grafológus, Váradiné Vastag Györgyi pedagógus, iskolapszichológus, illetve Erdélyi Ákos kriminálpszichológus beszélgetését.

A kiindulásként szolgáló történet egy hosszú évekkel ezelőtti verbális bántalmazásról szólt, amiben egy kislányt súlyos szavakkal bántottak rendszeresen és szándékosan a kortársai. Az iskolaváltások nem oldották meg a problémát, ami más formában ugyan, de mindig fennmaradt és a gyermek egy idő után a szüleinek sem mesélt a megpróbáltatásairól. Ez a bezárkózás és a folyamatos bántalmazás olyan magányba, reménytelenségbe sodorta a fiatalt, hogy öngyilkosságot kísérelt meg.

Nem spórolható meg a gyerekkel történő kommunikáció

A szakemberek a történet kapcsán először arra hívták fel a figyelmet, hogy nagyon fontos a folyamatos, őszinte kommunikáció szülő és gyermek között, valamint a reális önértékelés kialakítás már kiskorban.

– Ha nem mindig csak dicsérjük a gyermekünket, hanem szeretettel és elfogadással a gyengeségeit is megmutatjuk neki, akkor alakíthat ki reális önértékelést, ami segíti őt abban, hogy később, egy esetleg bántalmazáskor, ne kizárólag magában keresse a hibát, vagy ne váljon bántalmazóvá, hiszen aki rendben van önmagával, nem leli örömét mások bántásában – fogalmazott Szabó-Kocsisné Ökrös Ildikó.

Kiemelte továbbá, hogy a gyerekek mindig jelzik, ha valami baj van, igaz, hogy sokszor metakommunikációval teszik ezt.

– A szülőnek észre kell vennie, hogy a gyerekének változik a személyisége, hogy nem érdeklik a korábban számára kedves dolgok, hogy eltűnik a szeméből a motiváció, sőt még az írásképük is megváltozik. De épp így, egy pedagógusnak is érzékelni kell, hogy a csoportjában vagy az osztályában valami nem működik jól – mondta a szakember.

Hozzátette, azért is különösen fontos, hogy szakítson időt a felnőtt a gyermekkel való kommunikációra (bármilyen apróságról legyen is szó), mert az óvodás és a kamasz is kétszer-háromszor megpróbálja elmondani valamilyen formában, hogy baj van, de negyedszer már nem fog próbálkozni. 

Utat kell mutatni a bántalmazásellenes attitűd kialakításához

Váradiné Vastag Györgyi ráirányította a figyelmet arra is, hogy fontos aktivizálni a csendes szemlélőket, mert amikor elkezdenek kiállni a bántalmazott mellett, megváltozik a légkör, az osztály dinamikája.

– Nem könnyű ez, mert a többi gyermek fél tőle, ha kiáll a bántalmazott mellett, ő is áldozattá válhat, de meg kell értetnünk velük, hogy csendes szemlélőként vagy akár a bántalmazó támogatójaként (például amikor nevetnek egy sértő megjegyzésen) legitimálják az agresszor viselkedését, azt üzenik számára, hogy rendben van, amit csinál – hangsúlyozta.

Elmondta azt is, hogy mint szinte minden esetben, itt is a megelőzésre kell helyezni a hangsúlyt, ehhez már konkrét programok is rendelkezésre állnak óvodákban és iskolákban egyaránt, amik segítik kialakítani a közösségekben a bántalmazásellenes attitűdöt, valamint próbálják tudatosítani, hogy a bántalmazás jelentése nem árulkodás, hanem segítségkérés.

Erdélyi Ákos szerint fontos, hogy ne tabusítsuk a kortárs, illetve az online bántalmazást, mert azzal megakadályozzuk a segítségkérést és elvesszük a segítségnyújtás lehetőségét.

– Elengedhetetlen, hogy az áldozatok merjenek valakihez bizalommal fordulni, ha ugyanis maga a bántalmazott és a környezete is tabuként kezeli a helyzetet, az emberéletbe kerülhet – fogalmazott a kriminálpszichológus.

Fájdalmas történetek mutatják a téma fajsúlyosságát

A kerekasztal-beszélgetés második felében a jelenlévők tehették fel kérdéseiket, mondhatták el észrevételeiket a témával kapcsolatban. A szokatlanul aktív közönség élesen rávilágított, milyen égető, aktuális problémáról van szó, mekkora szükség van a párbeszédre a témában. Az est kétségkívül megrendítő pillanata volt, amikor egy tinédzser el merte mondani, hogy éveken keresztül bántalmazták a kortársai, és hiába kért segítséget a tanáraitól, nem foglalkoztak vele.

A jelenlévő szakemberek mindenekelőtt megerősítették a gyermekben, hogy bátor dolog volt őszintén elmondani a történetét, és tudatosították benne, hogy milyen erős személyiség, amiért végigment ezen a nehéz úton.

Barátja őszinteségén felbátorodva, egy másik kamasz is megosztotta történetét, amit az osztálytársak bántalmazása mellett egy pedagógus által elkövetett verbális bántalmazás hatványozott. Ezeket az eseteket hallgatva, a szakemberek és a jelenlévő pedagógusok már óvodás kortól a különböző szereplők közötti folyamatos párbeszéd kialakítását és a szülők minél aktívabb bevonását sürgették.