Folytatódott az Árpád-kori falu feltárása a solti Tételhegyen

A Duna egykori árteréből a legmagasabb pontján tizenhét méter magasan kiemelkedő, mintegy száz hektár alapterületű földhát Solt keleti részén uralja az egész környéket. A középső bronzkortól a kora újkorig lakott Tételhegy gazdag történeti emlékekben, melyek feltárását Szentpéteri József irányításával 2005-ben kezdték el a Magyar Tudományos Akadémia (ma Eötvös Loránd Kutatási Hálózat) és a Kecskeméti Katona József Múzeum munkatársai. Azóta majdnem minden évben hosszabb-rövidebb ideig folytak az ásatások; az előkerült régészeti emlékek a lelőhelynek a történelem során betöltött kiemelkedő szerepéről tanúskodnak. Az is nyilvánvaló, hogy az eltelt hosszú idő alatt a mezőgazdasági munkák és a természeti hatások miatt sok lelet megsemmisült, az erózió által a talaj felső rétegje és az abban levő emlékek egy része lemosódott a dombról.

A most befejeződött feltárás célját és eredményeit Rakonczay Rita régész foglalta össze.

– Idén az előző évek feltárásai nyomán két helyszínen dolgoztunk. Az egyik felületen az Árpád-kori erődítményhez tartozó lakóhely minél pontosabb lokalizálása volt a cél. Ennek érdekében a 2019-ben és 2021-ben húzott negyven méteres kutatóárkunk melletti területeket vettük górcső alá. Láthatóvá vált egy feltehetően Árpád-kori árok, amelynek irányából feltételezhető, hogy a település szélén helyezkedett el. A lelőhely keleti szélén megszűnt az objektumsűrűsödés, nem találtunk méhkas alakú gabonatároló vermeket, ahogyan azt nyugatabbra az előző években meg lehetett figyelni. A jelenlegi ásatás alapján behatárolhatóvá vált a tételhegyi Árpád-kori településmag helyzete. 

Ezen a részen az őskori települést körülvevő bronzkori árkot is sikerült átvágni, melynek aljából polírozott bronzkori kerámia került elő – mondta a régész.

– A másik feltárási felszínen egy török kori pince az idei év legnagyobb eredménye. Ennek egy kisebb részét már tavaly megtaláltuk, és ezt folytattuk egy nagyobb felületen. A több mint három és fél méter mélyen földbe vájt pince a 16. század elején töltődhetett fel. Sok leletanyag került elő innen, köztük egy öntött réz gyertyatartó, egy szívsormintás csat, valamint pénzérmék. 1526 után a Tételhegy valószínűleg elnéptelenedett. Mivel pusztulásra utaló nyomokat nem találtunk, a lakói feltételezhetően ekkor települhettek át a szomszédos mezővárosba, Soltra – összegezte Rakonczay Rita.

Az Árpád-ház Program támogatásával 2018-tól öt esztendőn keresztül folytak ásatások a solti Tételhegyen, egyre inkább koncentrálva a lelőhely északnyugati részén található háromszög alakú földvárra. A műholdfelvételek alapján mintegy 1,7 hektár alapterületűre becsült kora Árpád-kori erődítményt először terepbejáráson gyűjtött leletekkel lokalizálták, majd műszeres leletfelderítéssel vizsgálódtak a helyszínen, amely feltehetően a középkori Fejér megye solti székének központjával azonosítható. 

A 11–12. században már bizonyosan működő várról, valamint a hozzá tartozó birtokokról és tulajdonosaikról egyelőre csak az Árpád-kor végétől ismertek szórványos adatok, az Anjou- és Zsigmond-korban már egyre több okleveles forrás áll rendelkezésre. Mivel a több régészeti korszakot átfogó lelőhely mérete tekintélyt parancsolóan nagy, a kutatómunkát az eltelt másfél évtized alatt befejezni nem tudták, csak abbahagyni. A hatéves pályázati projekt zárásaként az eddig elért eredményeket először a szakemberek részére fogják publikálni, majd a nagyközönség is részletesen megismerkedhet velük. A jelen és a jövő régésznemzedékei bizonyára még sokáig fognak itt az érdeklődésüknek megfelelő témát és feladatot találni.