Feldoppingolta Bochkorékat a kecskeméti közönség

– Katonás fogadtatásban volt részetek, amikor Kecskemétre érkeztetek kedd este.

– Bochkor Gábor: Tudtuk, hogy katonákhoz megyünk, de nagy meglepetés volt, amikor néhány sorozatlövő fegyver hevert a linzerek mellett a terített asztalon. Természetesen airsoft-fegyverek voltak és az első koccintás után célba lőttünk velük. Vendéglátóink, Sándor és Ernő toborzókatonák, és mondták, hogy itt most elindul a kiképzés, ami körülbelül két órát tartott és igen jól lőttünk. Nagyon szimpatizálunk a katonasággal, többször csináltunk már rádióműsort a kecskeméti légibázison és repültünk is.

– Laci, ha jó tudjuk, erős kecskeméti kötődéssel rendelkezel.

– Lovász László: Igen, erős 19 évvel. Kecskeméten nőttem fel, és ez a reggel elmondhatatlan volt. Sorra jelentek meg régi osztálytársaim, és kiderült, hogy az általános iskolában évfolyamtársam volt Kecskemét polgármestere, aki szintén kilátogatott és közös szelfit is készítettünk. Felbukkantak a volt tánciskolám tagjai, kijöttek a szüleim. Ezért ez a reggel egy Kecskemét-sokk volt, ami egy életre feltöltött.

– Milyen volt a kecskeméti közönség?

– B. G.: Óriási volt. Nagyon sokan megjelentek és rendkívül lelkesek voltak. Régi vadászpilótabarátok, Topi, Bagira is eljöttek. De nemcsak kecskemétiek jöttek, hanem a környékről is. Nagyon szeretek Kecskeméten lenni, elképesztő volt a közönség.

– Miért Kecskemétre esett a választás?

– B. G.: Általában repülőnapok alkalmával jövünk Kecskemétre, ezért ez egészen más érzés volt. A turné alapötlete az volt, hogy most nem a városközpontban állítjuk fel a stúdiót, hanem rajongói meghívásra érkezünk és a háza közelében építjük meg a kapszulastúdiót. Nagyon különleges élmény volt ebben a közegben műsort vezetni és zenélni, merthogy a Nova Prospect játszott a közönségnek.

– Mennyire más egy kapszulában műsort vezetni, mint a hagyományos stúdióban?

– L. L.: Ez az állandó stúdókapszulánk, és nagyon szeretjük, minden úgy van kialakítva benne, ahogy nekünk a legjobb. Azért szeretem az ilyen közvetítést, mert itt van a közönség. Egy éven át a stúdióban ülünk, és persze jól érezzük magunkat egymás között, de amikor itt vannak azok, akiknek a műsor készül, az hatalmas élmény.

– Hogyan választottátok ki az öt várost?

– B. G.: Volt egy tavaszi turnénk, aminek mi választottuk ki a városait. És kértük, hogy az adott városban jelentkezzen az, aki a legnagyobb rajongónak gondolja magát, és mi a műsor előtti napon elmentünk hozzá vendégségbe. Ez nagyon bejött, és így fordítottunk egyet az ötleten: nem a városokat választottuk, hanem azt a felhívást tettük, hogy bármely rajongó, aki egy nagyváros közelében él, és ahol elfér a stúdiónk, jelentkezzen. Először lakcímet küldtek, interneten megnéztük a lakóhely környezetét, hogy elfér-e a stúdiónk. Azután a kollégák személyesen is megnézték a lehetséges helyszíneket, s ezek alapján választottuk ki az öt várost.

– Hat nulla nyolckor kezdtek mindennap a rádióban. Már korán a legjobb formátokat kell hozni. Hogyan melegedtek be ekkorra és mikor keltek?

– L. L.: Három-négy órakor felkelek, megpróbálok magamhoz térni. A végtagjaim öt előtt 10 perccel elkezdenek mozogni, és utána indulok a rádióba. Azalatt zenét hallgatok, majd a munkatársak is szállingóznak a rádióba, beszélgetünk és akkor már magasabb hőfokra kerülök az adás előtt.

– B. G.: Egymás társasága annyira feldob, hogy a kezdésre tele vagyunk energiával. A turné idején pedig teljesen más energiák működnek. Ez fárasztóbb, mint a budapesti stúdiómunka. Adás után már indulunk a következő városba és 17 órakor a vendéglátónknál vagyunk, akinek fél-háromnegyed órát ígérünk, de ebből rendszeresen lesz két-három óra vendégeskedés is. Mire visszaérünk a szállodába, már kellemesen fáradtak vagyunk és másnap fél ötkor kelünk, majd jövünk a helyszínre, ahol a közönség feldoppingol.

– Hogyan állítjátok össze az adás tartalmát?

– B. G.: Vannak fix sarokpontok: a beköszönés, a rovatok és a játékok. Hét és nyolc óra után két nagyobb megszólalásunk van, ezek az úgynevezett főtémák. Ezeket nagyon kidolgozzuk, annak lehetséges irányait, de mégsem annyira, hogy ne legyen improvizációra lehetőség. Olyan, mint a jazz-zenész kottája: ott van a főtéma, amire improvizálni tud. Miután 10 órakor vége a műsornak, még vagy két órát ott ülünk és megtervezzük a következő adást.

– L. L.: Ilyenkor például feltúrjuk a netet, és megtaláljuk azokat a híreket, amikkel érdemes foglalkozni és felvezetjük őket az adásvázlatba.