Dr. Szobonya Zoltánra, a „kulákok védőszentjére” emlékeztek Kecskeméten

Szobonya Zoltán ügyvéd a forradalom időszaka alatt a polgári demokráciáért küzdött. 1958. szeptember 29-én kivégzés által vetettek véget életének. Ennek a méltatlan esetnek az emlékére létrehozott emléktáblát koszorúzták meg a család tagjai, barátai, és városunk képviselői. A emléktábla állításának 29., a mártír újratemetésének 33., és a kivégzésnek a 64. évfordulójára emlékeztek ezen a napon. A rendezvényt a legidősebb leány, Kiss Jánosné Szobonya Csilla vezette. Elmondása alapján, édesapja mindig a demokrácia és a szabad Magyarország oldalán állt, tetteivel és közösségteremtő mentalitásával vívta ki a rendszer ellenszenvét. Ennek a következménye volt bebörtönzése, majd későbbi kivégzése.

Dr. Zakar Tibor védőparancsnok példaként állítja Szobonya Zoltán ügyvédet a mai kor embere elé. Egy olyan hazafias mintaként, akinek az eszmeiségét érdemes követni a jelen kor nehézségeiben. „Nyújtsunk egymásnak békejobbot, s ne a bosszú vezessen mindent, mert olyan kevesen vagyunk magyarok, és minden magyar emberre szükség van” – idézte Dr. Zakar Tibor az 1956-os hős szavait, és megjegyezte, hogy ennél aktuálisabb üzenet nem is lehetne korunk helyzetét tekintve, mint ez a mondat.

Bányai Gábor országgyűlési képviselő beszédében felidézte Szobonya Zoltán emléke mellett mindazokat az embereket, akiket jogtalan módon ítéltek el, és végeztek ki a kor rendszerében. Kiemelten fontosnak tartja az emlékezést, és az emlékek megőrzését, illetve továbbadását a jövő nemzedék számára. A hős jogász történetének fennmaradása mindig emlékezteti majd a magyar embereket arra, hogy mit ér a hazaszeretet, és mit jelent a szabadság.

A megemlékezésen elismerő oklevélben részesítették többek között Deák Józsefnét Ballószögről, aki személyesen vette át az elismerést Rideg Lászlótól, a Bács-Kiskun Megyei Közgyűlés elnökétől. A kitüntetett Deák Józsefné alig 10 éves volt, amikor családjával együtt elhurcolták a hortobágyi internálótáborba. Három éven keresztül tengődtek a táborban, majd szabadulásuk után az ott szerzett élmények egész életükre kihatottak, és a mai napig nem rehabilitálták. Története fontos üzenetet hordoz, és jól szemlélteti az akkori kor igazságtalanságait.

A megemlékezés vezetője, Kiss Jánosné Szobonya Csilla a rendezvény végén köszönetet mondott minden jelenlévőnek, és a város képviselőinek, hogy minden évben ilyen méltó módon emlékezhet meg a család a Bács-Kiskun megyei mártírról, dr. Szobonya Zoltánról. A köszönő beszédet Márai Sándor, Mennyből az angyal című versének szavalatával zárta Simon Zoltán, a miskolci színház színművésze. Az esemény legvégén a megjelentek megkoszorúzták az emléktáblát, megőrizve ezzel az emlékét egy olyan embernek aki a szabadságért élt, és halt.