Rendhagyó helyszínen emlékeztek meg a cigány holokauszt kalocsai áldozatairól

Rendhagyó helyszínen, az egykori kalocsai zsinagóga épülete melletti Fényi Gyula park márványtáblájánál emlékeztek a cigány holokauszt mintegy háromezer magyarországi áldozatára, köztük olyan néhai városlakókra, akiknek a leszármazottai még mindig itt élnek. Bár a rendszeresen megtartott ünnepre készült külön holokauszt emlékmű a Roma Közösségi Ház bejáratánál, a helyszín jelenleg felújítás alatt áll és egy új ingatlan is készül hozzá. Mivel az építési terület nem alkalmas megemlékezők fogadására, a helyi Cigány Nemzetiségi Önkormányzat képviselői a városból elhurcolt zsidók tiszteletére emelt emlékműnél tartottak szűk körű ünnepséget, hétfőn.

– 1972 óta emlékszik a világ a holokauszt roma áldozataira, ugyanis 48 évvel ezelőtt határozott a Cigány Világszövetség arról, hogy augusztus 2-át nemzetközi emléknappá nyilvánítja. Hazánkban 1996-ban tartották az első megemlékezést – idézte fel a szónok, Simon Zoltán kalocsai alpolgármester. – A holokauszt emléknapok a múltban elkövetett emberiesség elleni bűncselekményekről szólnak, de a jelenre is fontos hatással vannak. 

Törekednünk kell arra, hogy társadalmunkat, az emberiséget megszabadítsuk a gyűlölettől, a megkülönböztetéstől és az erőszaktól 

– hangsúlyozta.

A városvezető leszögezte: az erőszakhullámok mindig szavakkal és gyűlölettel kezdődnek; ezt jól példázzák a II. világháború utolsó két évére jellemző hazai események, amikor a magyar társadalom – köztük a kalocsai lakosság – eljutott odáig, hogy „saját maga hajtotta gettóba honfitársait, és szállította haláltáborokba a magyar zsidókat és cigányokat”. Simon Zoltán emlékeztetett: mivel a romák kevésbé szervezett társadalmi réteget képviseltek, sokan közülük nyilvántartásba sem kerültek, mielőtt elhurcolták, majd kivégezték őket, így az áldozatok pontos számát szinte lehetetlen megállapítani.

A leghitelesebb információk szerint az auschwitz-birkenaui haláltábor felszámolása során, 1944. augusztus 2-ról 3-ra virradó éjszaka körülbelül háromezer cigányt mészároltak le: ötfős csoportokban zárták őket a krematóriumba.

A kalocsai alpolgármester nyomatékosította, hogy a cigány kisebbség már a '30-as évektől fogva üldözöttje volt a náci rezsimnek, így a megszállt területekről elég hamar, 1942-43-ban elkezdték őket Lengyelországba deportálni. Tudni lehet azt is, hogy Mengele és orvoscsoportja előszeretettel kísérletezett rajtuk: vizsgálták, hogy meddig maradnak életben, ha csak sós vizet kapnak, vagy megfagyasztják őket, illetve különböző sterilizáló műtéteket próbáltak ki nőkön, lányokon – úgy tudni, hogy a legfiatalabb mindössze nyolc éves volt. A fajüldözés a magyarországi roma közösségek mintegy harmadát érintette, köztük kalocsait is – fűzte hozzá.

– Az élet és a humánum nevében el kell utasítanunk minden erőszakot, bűnt és rémtettet, amelyet bármilyen diktatúra nevében is elkövettek az emberekkel szemben. Hasonló borzalom soha többé nem történhet meg! Nem fordulhat elő, hogy embereket a származásuk, vallásuk, vagy politikai hitvallásuk miatt megalázzanak, üldözzenek, vagy meggyilkoljanak – fogalmazott az alpolgármester. Zárszóként a párizsi Notre Dame deportáltak emlékművénél lévő feliratát idézte: „Bocsáss meg, de soha ne felejts!”, majd a városi önkormányzat nevében megkoszorúzta a holokauszt emlékművet. Utána a Kalocsai Cigány Nemzetiségi Önkormányzat képviselői és Schmidt Rajmund roma származású városatya gyújtott mécsest, illetve helyezte el az emlékezés virágait.