Felavatták a Mándics-emlékházat Csávolyon

Az eseményen részt vett dr. Sokcsevits Dénes művészettörténész (MTA), Csala Józsefné polgármester és Kissné Osztrogonácz Zita, a Csávolyi Horvát Nemzetiségi Önkormányzat elnöke. A rendezvényen közreműködött a Cabar zenekar, a Csávolyi Általános Iskola tanulói, valamint a Csávolyi Horvát Nemzetiségi Önkormányzat tánccsoportja.

Az esemény fővédnöke, Zsigó Róbert közösségi oldalán köszönte meg Mándics Izabellának és a Dr. Mándics Mihály Alapítvány valamennyi tagjának, hogy tisztelettel és alázattal őrködnek a felbecsülhetetlen értékű hagyaték fölött. Mint fogalmazott, kívánja, hogy tovább bővülhessen, és hogy dr. Mándics Mihály munkájából kiindulva még tovább gyarapodhasson a Bácska történelmét feltáró tudományos élet.

Dr. Mándics Mihály pedagógusként, igazgatóként, országgyűlési képviselőként mindig otthonát, a Bácskát, és az itt élő nemzetiségek javát szolgálta.

Mándics Mihály a Baja környéki bunyevácok egyik legnagyobb kutatója volt. 1928. szeptember 4-én született Csávolyon, bunyevác családba. Mint korábban nyilatkozta, magyarul óvodás és iskolás korában tanult meg. Egy házban élt a család öt generációja, mindenkinek volt egy szobája, az övé volt a legkisebb.

A csávolyi elemi iskola után Bajára került a polgári iskolába, majd a kalocsai tanítóképzőben tanult. A háború után a Bajai Tanítóképzőben diplomázott. Először Józsefháza-pusztán, majd 1949-től Csávolyon dolgozott a bunyevác–horvát iskola vezetőjeként. A csávolyi magyar iskola igazgatóhelyettese, majd igazgatója is volt. Budapesten szaktanítói, népművelői, muzeológusi diplomát szerzett, Szegeden tanári diplomát, majd 1987-ben doktori címet szerzett. Lenyűgöző pedagógusi munkáját Apáczai Csere János-díjjal jutalmazták.

Összesen 22 könyvet írt, ezek nagyrészt szülőfalujáról, a bunyevácok történetéről szólnak, ugyanakkor számos tudományos írása is megjelent. A publikációi magyar, horvát, szerb, német és bunyevác nyelven is megjelentek. Tagja volt az Országos Honismereti Szövetségnek, továbbá a Bács-Kiskun megyei egyesületnek alapító elnöke volt 1968 és 1999 között.

A Bajai járás képviselője volt 1963–1981 között. A magyarországi délszláv szervezetekben is magas tisztséget töltött be: 1969-től a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetségének társadalmi elnöke volt, 1973-ban a szövetség főtitkára. A rendszerváltás után helyi önkormányzati képviselői mandátumot is szerzett.

Több magas kitüntetést is kapott kulturális-közéleti tevékenységéért. 

Büszke volt a falujától kapott Csávoly Község Díszpolgára címre. Mint azt nyilatkozta, szakmai szempontból arra az Apáczai Csere János-díjra volt a legbüszkébb, amit a pedagógusok Kossuth-díjának hívnak.

„Egyedüli vagyok a bunyevácok közül az országban kitüntetett néptanító. A kitüntetéseimet mind a magyar államtól kaptam. Átkos rezsim adta vagy nem, sok rendszert átéltem. Nem is tudom, hogy tudtam kibekkelni, szerencsém volt. Ez hazafiság, ezt annak nevezem. Nekem nem jutott eszembe, hogy kettős állampolgár legyek: szerb vagy horvát, pedig lehetnék” – nyilatkozta dr. Mándics Mihály a kitüntetésekről.