Szívvel és lélekkel készült a csólyospálosi templom melletti keresztút

Zsúfolásig megtelt a templombúcsúra a csólyospálosi katolikus templom, melynek kertjében is sokan nézték a kivetített szentmisét, melyet Barsi Balázs, Széchenyi-díjas ferences szerzetes mutatott be. A hitszónok beszédében a szeretetről szólt, melynek kapcsán hangsúlyozta: a kereszténységnek egyetlen központi mondanivalója az igazi szeretet, ami örökkévaló.

A szentmisét követő körmenet során Barsi Balázs felszentelte a templom melletti keresztutat. A stációkat még a mise előtt megtekintő szerzetes úgy vélekedett: az ábrázolások szépségét a letisztultságuk adja.

A keresztút építésének gondolata Gál József csólyospálosi plébánostól származik és közel két év telt el az ötlettől a megvalósulásig.

A domborművek a csólyospálosi származású és ma is ott élő – kerámia és szilikátipari-tervező diplomás, valamint vizuális környezetkultúra szakos tanár – Lendvai-Barka Melinda alkotásai. A stációk építményeit férje, Lendvai József készítette, akinek alapvégzettsége környezetvédelmi mérnök. A házaspár rengeteg munkát fektetett a keresztútba a tervezéstől a kivitelezésig. A kálváriára közadakozásból is gyűltek a forintok, Lendvaiék nagymértékű adománya pedig a kedvezményes ár volt.

– Szakmámba vágó, nemes feladat elé állított a sors. Nagy fizikai megterheléssel és hosszas, gondos munkával járt ez a munka. De a téma és az, hogy ez egy az utókor számára remélhetőleg sokáig fennmaradó alkotás lesz, ez nagy öröm volt nekünk – mondta Lendvai-Barka Melinda, aki már művészeti középiskolás korában is vonzódott az életnagyságú, teljes alakos szobrok, domborművek készítése iránt. 

– A mintázás gyakorlása számomra mindig nagy öröm volt. 

Később egyes tanáraim mondták is az egyetemen, hogy szobrász szakra is mehettem volna. Ezzel a dombormű sorozattal ezt újra átélhettem, sőt maradandó anyagba ültethettem – sorolta az alkotó, akitől megtudtuk, hogy igazán nagy kihívás volt a munka, hiszen a 33x40 centiméteres kerámiák már a száradáskor, vagy éppen az égetéskor is elrepedhetnek, elvetemedhetnek.

– Mindig izgalommal jár amikor kinyitjuk a kemencét, hogy sikerrel jártunk-e – mesélte Lendvai-Barka Melinda, aki hozzátette, az vezérelte őket, hogy ízléses, ünnepélyes, visszafogott, de informatív képek szülessenek a témáról. – Reméljük, hogy aki befogadó, annak ezt át is tudtuk adni, mert mi szívünket, lelkünket beleadtuk ebbe a munkába – fogalmazott Lendvai-Barka Melinda.

A két puszta népe is támogatta a templomépítést

Nyolcvanhárom éve szentelték fel a katolikus templomot, aminek felépítését már régóta tervezte a puszta népe. Az iskolaügy megoldása mellett a templomépítés volt a legfontosabb cél, így az 1910-es évek elején is gyűjtöttek a templomra, ám a tervezgetést a világháború meghiúsította. 1927-ben ismét napirendre került a templomépítés és Csólyospusztán megalakult az első templomépítő bizottság. A nekibuzdulás idővel abbamaradt és templomépítés ügye 1938-ban vett új lendületet. A két puszta, Csólyos és Pálos népe mintegy tízezer pengőt gyűjtött össze, a templom alapjához szükséges réti mészkövet – ami darázskő, varangykő és pecsmeg néven is ismert – helybéli gazdák adományozták az építkezéshez. A templomot 1939. június 12-én szentelték fel Jézus Szent Szíve tiszteletére.