Kisszállás jelenét és múltját mutatja be az új helytörténeti kötet

A könyv a Település-és Területfejlesztési Operatív program pályázatán elnyert forrásból valósulhatott meg, amely helyi identitástudat erősítését, a helyi közösségek fejlesztését támogatja.

– Kisszállás egy régóta vágyott helytörténeti kiadvány elkészítésére, egy úgynevezett Falukönyvre pályázott, amely röviden, átláthatóan és közérthetően, de a lényeges adatokat tartalmazva jelenjen meg – mondta a kötet bemutatóján Bundula Melinda, a Kisszállási Művelődési Ház-és Könyvtár igazgatója, aki kiemelte, hogy 

az elkészült kiadvány elsősorban a település életét legjobban meghatározó uradalmi életre fókuszál.

A könyv szerzője, Végső István kiskunhalasi történész, a Clio Intézet munkatársa arról beszélt, hogy a kötetbe milyen szempontok alapján válogatta az összegyűjtött anyagokat és végül hogyan állt össze a kiadvány.

A munkát nehezítette a pandémia, de ennél is nagyobb gondot okozott, hogy éppen ebben az időben költözött a Magyar Nemzeti Levéltár Bács-Kiskun Megyei Levéltára, ahol nem, vagy csak részben lehetett kutatni. Ennek köszönhető, hogy bár vannak levéltári források a kiadványban, de viszonylag kevesebb – avatta be a hallgatóságot a kötet készítésének körülményeibe a szerző, aki elmondta, hogy úgy egyeztek meg a kisszállási önkormányzattal, hogy később készül majd egy bővítettebb kiadás is. A most bemutatott könyv a levéltári források mellett, és a már korábban készült helytörténeti írásokon túlmenően igyekszik új információkat is bemutatni Kisszállás múltjából. Így aztán nagyon sok az adott korszakokhoz kötődő korabeli sajtóanyag. 

– Igyekeztem a valamikori kisszállási uradalomról kiegyensúlyozottabban, objektívebben fogalmazni, nem véletlen, hogy ez is a címe a kiadványnak 

– fejtette ki a könyv szerzője.

Előadásában kitért arra is, hogy a régészeti feltárások adatai szerint már az őskorban és az ókorban is éltek emberek Kisszállás területén, amelyről olvashatnak a kötetben, mint ahogy az Ördög-árok és a templomdombon feltárt fontos régészeti lelőhelyről is. 

– Komoly vita van arról, hogy mikor említették először Kisszállás nevét, nehezíti a helyzetet, hogy maga a név, hogy Kisszállás, több helyen is előforduló megnevezés volt. Vélhetően 1560-ban a török korban említették először a település nevét.

A kötet e mellett ír a Kisszálláson élő birtokos családokról, például az Orcy-családról is, akik az 1810-es évektől vették birtokba a települést, de rajtuk kívül még földbirtokos báró birodalma volt itt.

A könyvhöz komoly hátteret nyújtott a kisszállási helytörténet feldolgozásához szorosan kötődő Petró János és lánya, Bór Józsefné Petró Mária, a kisszállási iskola néhai igazgatója által összegyűjtött helytörténeti kutatások, amely ma már a könyvtár helytörténeti gyűjteményének jelentős részét képezik, és amelyből kiállítást rendeztek be a mostani könyvbemutató alkalmából. A kötet elkészítésében munkatárs volt még Bundula Melinda és Szőnyi Gábor.