A kuláküldözés áldozataira emlékeztek Kiskunhalason

Az Országgyűlés tíz éve, 2012. március 26-án nyilvánította a kuláküldözés idején tönkretett magyar gazdák emléknapjává június 29-ét, Péter-Pál napját, amely a hagyomány szerint a betakarítás kezdete, a parasztság ünnepe volt. Ebből az alkalomból Kiskunhalason, a városháza déli homlokzatán lévő Szabó Áron által készített bronz domborműnél – amely a kommunista diktatúra áldozatainak állít emléket – tartottak megemlékezést és helyeztek el koszorúkat, virágokat.

A kuláküldözés 1948-ban a kommunista hatalomátvétellel kezdődött meg, hetvennégy évvel ezelőtt.

– A kulák orosz eredetű szó, jelentése ököl, zsugori, nagygazda – mondta dr. Bognárné Nagy Éva önkormányzati képviselő, a kiskunhalasi megemlékezés szónoka. 

Kiemelte, azokra az ártatlan emberekre emlékezünk ma, akiket egy embertelen rendszer mindenüktől megfosztott.

– Megfosztotta őket a vagyontól, személyi irataiktól, és ezzel együtt indentitásuktól, az emberi méltóságuktól. Elvette tőlük a múltjukat, a jelenüket és a jövőjüket – tette hozzá a képviselő, aki beszédében emlékeztetett, hogy a sztálini rezsim kíméletlen harcot indított a magyar agrártársadalom ellen.

– Minden eszközzel arra törekedett, hogy lerombolja a hagyományos paraszti életformát. Rákosi Mátyás az állampárt, a Magyar Dolgozók Pártjának főtitkára 1948. augusztus 20-án kecskeméti beszédében hirdette meg a kuláküldözést mint a szocializmus építésének, a mezőgazdaság kollektivizálásának fontos eszközét – idézte fel a képviselő.

Emlékeztetett arra is, hogy a kulákok gyermekeit és családtagjait is kulákként kezelték, akiknek el kellett hagyniuk az otthonaikat, rendkívül rövid időt hagytak a költözésre, előfordult, hogy huszonnégy óra alatt a faluból is távozniuk kellett.

– Amit rövid idő alatt nem tudtak elvinni a kiűzöttek, kapzsi emberek prédája lett, sokan pillanatok alatt elvitték a kulákházban hagyott értékeket. De többen voltak olyanok, akik sajnálták, szánták a földönfutóvá vált falubelieket, de semmit sem tehettek. Ők maguk is ki voltak szolgáltatva a tanácsi vezetők kénye-kedvének, akik szovjet mintára a sztálini politikát hajtották végre, nem ismerve sem istent, sem embert – fejtette ki a képviselő.

– A kuláküldözés históriájában előkelő helyet kapott Kiskunhalas, mint a déli határszakasz egyik kiemelt fontosságú városa, transzporthellyé is változott. A hortobágyi magyar gulágra is számtalan embert Kiskunhalasról vittek el – emlékeztetett a politikus, aki Végső István halasi történésznek a korszakról írt tanulmányából idézve elmondta: „a kitelepítettek egy része beleőrült, alkoholizmusba menekült, gyógyíthatatlan betegségek alakultak ki szervezetükben, hogy szülőföldjükről kiszakítva kietlen, ismeretlen, szigorúan ellenőrzött helyre vitték őket.”

A képviselő személyes kiskunhalasi történeteket is felidézett a kuláküldözés időszakából.

– Őrizzük ezeket a történeteket, mert ezektől a történetektől lesz a múltnak emberi arca. 

Mert ezek a történetek azok, amelyek segítenek, hogy közünk legyen saját történelmünkhöz, saját múltunkhoz.

Bármekkora is legyen az időbeni távolság, ezek a történetek időt állóak, örökérvényű tanúságokkal – emelte ki a politikus.

A kiskunhalasi megemlékezésen az Erdélyi Csillagok Irodalmi Egyesület adott emlékműsort, majd Fülöp Róbert polgármester és Kuris István László alpolgármester koszorúzott a domborműnél, utána az intézmények, pártok és civil szervezetek képviselői helyezték el koszorúikat, virágaikat az emlékműnél.