Tilos árvának tűnő állatot hazavinni az erdőből!

Szerencsére már beköszöntött a szép idő, így egyre többen túráznak az erdőkben. Ilyenkor még a kijelölt turistaútvonalak mentén is megnő az esély arra, hogy elárvultnak vélt állatot találjon a jó szándékú turista, mivel ekkor születnek a vadmalacok, a szarvasborjak és az őzgidák. A borjak és gidák rejtőzködő színezettel születnek, és az első hetekben mimikrijükben bízva nem minden esetben menekülnek el, hanem lelapulva maradnak az ember közeledésekor is.

Kammermann Pétert, az Agrárminisztérium Vadgazdálkodási főosztályának tájegységi fővadászát kérdeztük, milyen esetekben hagyja magárára az őz a gidáját.

– Hazánkban a leggyakrabban előforduló nagyvadfajunk az őz, ezért az esély, hogy vele találkozzunk az erdőt járva, elég nagy. Fontos tudnunk, hogy a hátrahagyott utódaik nem árvák! Az őzsuta veszélyt érezve – akár tőlünk megijedve – vagy éppen táplálkozásakor kis időre eltávolodhat a gidától és ezért elfektetheti a kicsinyét. Amikor elfut előlünk, akkor annak az a célja, hogy elterelje az ember vagy a ragadozók figyelmét a fűben lapuló gidájáról, de nem hagyja magára. Az első hetekben a gidák és borjak még nem tudják a sutát vagy a tehenet követni, ösztönösen meglapulnak, mozdulatlanná dermednek, és így várják vissza anyjukat. 

Legjobb, ha azt az alapelvet követjük, hogyha észleltük jelenlétüket, akkor is tovább megyünk, és nem nyúlunk hozzájuk

– figyelmeztet a szakember.

Amennyiben valamiért mégis hozzáérünk, emberszagot hagyunk magunk után, ezzel a visszatérő anyaállatot riasztani fogjuk. Emiatt végleg magára is hagyhatja az utódját. Ezzel kitesszük őket annak a veszélynek, hogy a ragadózóknak, vagy akár az éhhalálnak is áldozatul esnek. Ha békén hagyjuk és eltávolodunk tőle, akkor az anyaállat egy kis idő után visszatér hozzá és tovább gondozza a kicsinyét.

Kammermann Péter elmondta, hogy ha jó szándékból vinnénk is haza az utódokat, akkor is nagy szakértelmet igényelne a felnevelésük. Ez hatalmas kockázattal jár, mivel ezek vadállatok, sokkal fogékonyabbak a betegségekre, a körülmények okozta stresszre, így a hazavitellel akár halálra is ítélhetjük őket! Ezért azt javasolja, hogy ne próbálkozzon ezzel senki, hiszen szabadnak születtek. Elég csak abba belegondolniuk, hogy 3 óránként szoptatni kell a gidákat cumisüvegből, és az ember sosem tud olyan minőségű táplálékot adni, mint az anyatej. 

A háznál nevelt vad sosem engedhető vissza a szabad természetbe, mivel kötődik az emberhez, keresi a társaságát az etetéshez kapcsolódóan is. 

Az őzbakok ivarérettségüket elérve agresszívé válhatnak, mivel védik otthonterületüket. Az addig békésnek tűnő állatok akár saját gazdájukat is megtámadhatják.

Nem minden madárfióka várja a segítségünket!

Tavasz végén sok madárfióka hagyja el az addig biztonságot jelentő fészket és gyakorolja a repülés tudományát. Gyakran a bokrok alatt bújnak, de a szülőmadarak hívó hangjára újra előmerészkednek. A járókelők több esetben hiszik azt, hogy ezek a fiókák segítségre szorulnak, pedig nagyrészt csak az árnyékban pihenik ki a repülés fáradalmait. Ha mégis bajba jutott madarat találunk, akkor a nagyobb városban kereshetünk egy állatmentő szervezetet, ahol jó tanácsokkal látnak el minket és szakszerűen elláthatják a fiókát.

Következményekkel jár, ha hazavisszük az erdő állatait!

Fontosunk tudni, hogy ha valaki mégis hazavinne valamilyen állatot az erdőből, milyen következményekkel kell számolnia.

– A legjobb szándék ellenére is, ha valaki ezeket az „árva” vadmalacokat, szarvas borjakat, őzgidákat hazaviszi, akár mentési célzattal is, lopást követ el, mivel az élő vad az állam tulajdona – emelte ki Kammermann Péter. – Külön szeretném felhívni a figyelmet a terepi kutyafuttatás szabályaira, mivel a szabadon rohangáló kutya, ha nem is bántja az apróságokat, de a zavarással sokat árthat nekik, ezért csak pórázon lehet az eb a szabadban – hangsúlyozta a szakember.

A  tájegységi fővadász elmondta még, hogy a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló törvény előírásai szerint zárttéri nagyvadtartás vadaskertben, vadasparkban vagy vadfarmon, kizárólag a vadászati hatóság engedélyével folytatható. Tehát vadászható, illetve védett állatfaj engedély nélküli otthoni tartása tilos és szankcióval jár.

Érdekes történet egy ,,színes szarvasbikáról”

Egy érdekes történet is megosztott velünk Kamermann Péter, egy háznál nevelt szarvasbikáról.

– Vasárnapi családi ebéd közben csörög a mobiltelefonom, egy ismerősöm suttog halkan bele a készülékbe, hogy paintballos (festékgolyós) játékban vesz részt a barátaival a szomszéd falu erdejében, és egy szarvasbika szó szerint sakkban tartja már fél órája, nem hajlandó elmenni és a leszegett agancsával felé bököd, míg ő hasal. Próbálkozott már a paintball puskával leadott lövésekkel is elkergetni, már egy egész tárat kilőtt, szép színes a bika, de nem tágít! Az ebédlőasztal mellől elsőre azt tanácsoltam neki, hogy kiabáljon rá hangosan. Az ismerősöm válasza nem késik: rekedtre ordítottam magam, és csak érdeklődve jön közelebb… Akkor ugrott be, hogy arról a közeli juhászatban nevelkedett, emberhez szokott gímbikáról lehet szó, aki élelmet remélve közelít az emberhez minden esetben, ugyanis kedvence a sós kenyér. A megoldás egyszerű volt. Ismerősömet talpra állítottam telefonon keresztül, aki sűrű hátranézések közepette elhagyta a helyszínt. A színes bika pedig értetlenül nézett, hogy miért nincsen sós kenyér! – elevenítette fel az emléket a szakember.