Nagymamája receptjei szerint készíti a süteményeket a bácsbokodi fiatal lány

Szerencsére a szigorú vírusidőszak már elmúlt, de a házi édességeket továbbra is elkészíti Stigmon Dorottya. Ha kinyit a Bódé, hosszú sorban várakoznak a bácsbokodi, a bajai és a környékbeli településekről érkező édesszájúak. 

– Nagyon örülök, hogy a szüleim már kezdettől fogva támogattak. Nem mondták soha, hogy ez nem menne, vagy ne csináljunk ilyet, nincs értelme. Édesapám rögtön hozta az alapanyagot és lelkesen mondta, hogy ebből lehet a tetőt kialakítani, anya szólt, hogy ő süti a sajtosokat, mert azt ő úgyis jobban tudja. Igazi családi összefogás volt. Mindenki próbált támogatni – emlékezett vissza a kezdetekre Stigmon Dorottya. Hozzátette: a családjuk mindig összetartó közösség volt, most is ennek köszönhetően működnek. Sok kiszállítást is ők végeznek, ugyanis sok idősebb vendégük is van, akik már nem tudnak sütni, de ismerték a mamát. Akkor még hagyomány volt, hogy a sekrestyébe mindenki vitt süteményt, és most nagyon örültek, hogy egy kicsit ők is kaphatnak a hagyományos ízekből. De öröm az is, hogy más településről is érkeznek érdeklődők. 

A tavalyi évben a Békavárban rendezett termelői vásáron a bajaiak közül is sokan megismerték a bácsbokodi Bódé kínálatát, ők minden alkalommal kimennek Bácsbokodra a házi süteményekért. 

– Tulajdonképpen onnan kezdődött minden, hogy mi hárman vagyunk testvérek és gyerekkorunkban mindig a nagymamánkkal voltunk. Mindig sütött-főzött, de nem úgy, ahogy sokan szoktak, hogy kicsit csúnya, de finom, hanem mindig nagyon szépen készítette el a sütiket. Mi is sokat segítettünk neki, ezt láttuk gyerekkorunkban egész nap. Amikor a koronavírus-járvány miatt hazaköltöztem Bácsbokodra az egyetemről, mert az online tanulás mellett nem volt szükségem a lakásra Pécsett, akkor jött az ötlet, hogy kellene valamit sütni, hogy elfoglaljam magam, ne csak a számítógép előtt üljek egész nap – mondta el hírportálunknak Stigmon Dorottya. – Mindig egy malacperselyt teszek a süteménnyel teli asztalra, nem szabok árakat. Ezt én nem azért csinálom, hogy nagy vállalkozásom legyen, hanem azért, mert szeretem, hogy szeretik az emberek a sütiket és visszajárnak. 

A nádfedeles Bódét a saját házuk udvarán építették fel az édesapával az aranyeső alatt. Májusban már egyéves lesz a hely, ahova a legtöbb vendég visszajár. A fiatal, 21 éves lány úgy véli, kapcsolat van az emberek és a Bódé között. 

– A nagy kedvenc a vörösboros aszalt szilvás csokitorta, liszt nélkül. Ezt mindenki szereti. A kezdetektől az volt a célom, hogy a mama receptjei alapján süssek. A legnagyobb arányban most is azok alapján készítem a sütiket, csak néha választok az internetről valami újdonságot – mondta a fiatal lány. 

Mostanában csak havonta egyszer működik a Bódé, de tavaly nyáron minden hétvégén sütött Stigmon Dorottya, s mint megtudtuk, mindig minden elfogyott az utolsó morzsáig. 

– Volt olyan, hogy mire kinyitottam, már hosszú sor állt, és aki a sor végén volt, annak nem is maradt. Nagyon szeretik az almás pitémet és a répatortát is. Próbálok az évszakhoz vagy az ünnephez hangolódni a süteményekkel. Most húsvétra nagyon sok fonott kalácsot készítettem. Sokan örültek annak, hogy házi kalácsot ehetnek. Sütöttem zserbót is, mert azt is kedvelik. 

Stigmon Dorottya a bajai Bányai Júlia Szakközépiskolában tanult, ahol kötelező gyakorlat volt a konyhán dolgozni. Hat éven át lakodalmakban segített, nem áll távol tőle a munka világa, ugyanakkor azt is elárulta, hogy még soha nem volt diszkóban. 

– A középiskolában nagyon sokat dolgoztam, de nagyon szerettem és egyáltalán nem volt teher nekem, ahogy most sem. Nekem ez nem munka, inkább hobbinak tekintem a süteményekkel teli Bódét. Volt már olyan, aki azt kérte, hogy majd a lakodalmára is én süssek. Nagyon fontos kihangsúlyozni, hogy én nem használok mesterséges aromákat, porokat, amik összetartják a süteményeket. Semmilyen mű dolgot nem teszünk a nyalánkságokba. 

Dorottya a kedvenceiről elmondta, hogy ő az édesanyja pogácsáját szereti. A titok a jó alapanyag, a sok törődés, hajtogatás, hogy jó levegős legyen. Az egyetemista lány irodavezetőként dolgozik, de ezt nem érzi kreatívnak. A Bódé teremti meg a remek alkalmat, hogy kiélhesse a kreativitását.