A szalki Czuczor Lajos ötven éve gyárt szikvizet

Czuczor Lajos édesapjától sajátította el a szakmát és vette át tőle a stafétát. Kicsiny üzemében egy százéves, ám már a kor követelményeinek megfelelően felújított masinával gyártja a szikvizet a helyiek és a közeli Tass község lakosai számára. 

– Édesapám a háború előtt tanulta ki a szódavízkészítést, majd az államosítás után 1950-től az ÁFÉSZ helyi üzemében dolgozott. Nyaranta sokszor besegítettem neki, majd a rendszerváltás után átvettem az üzemet. Azóta sokat változott a világ, divatba jött az ásványvíz, amit az emberek többsége a boltokban vásárol meg. Szerencsére sokan vannak olyanok, akik kitartanak a hagyományos szomjoltó mellett, így van keletje a portékámnak – mondta el hírportálunk érdeklődésére Czuczor Lajos. 

A szódát sokan nemcsak szomjoltónak, hanem ahogyan régen is, gyógyszernek tekintik. A többség azonban az íze miatt fogyasztja a hungarikummá lett szik­vizet. 

– A szódavízről elmondható, hogy intenzívebben pezseg, mint a buborékos ásványvíz. Jobban kihozza a borok vagy a szörpök ízét. 

A szikvizek nem annyira erősek, és a palackos ásványvízzel szemben megőrzik erejüket. Nem utolsósorban a szóda a legjobb fröccs-adalék. Ennek ellenére az ásványvizekkel nem lehet versenyezni, de van egy réteg, főleg a középosztály és az idősebbek között, akik ragaszkodnak a hagyományosnak számító nedűhöz. A jó szóda titka a kiváló minőségű víz, ami 14 Celsius-fokosan kerül feldolgozásra – tette hozzá Czuczor Lajos. 

A szikvízgyártók létét nemcsak a konkurencia veszélyezteti, hanem a forgalom ingadozása is. A nyári hónapokban nagyon sok fogy a hűsítő italból, télen viszont felére csökken a forgalom. – A szikvízgyártók száma folyamatosan csökken, tíz éve még tízezernél többen űzték az ipart, ma legfeljebb 3-4 ezren foglalkozunk vele. A szakma lassan kiöregszik, magam is lassan a hetvenedik életévemet taposom, de amíg erőm bírja, csinálom – hangsúlyozta ki Czuczor Lajos. 

A baktériumokat is kiölte

A „savanyúvíz” természetes formában is előfordul a természetben, de igen kevés helyen. A 18–19. században többen próbálkoztak mesterséges előállításával. Hazánkban Jedlik Ányos, Angliában Joseph Priestley, Svájcban pedig Johan Jacob Schweppe kísérletezett. Előbb oxigénnel, majd szén-dioxiddal elegyítették a vizet, hogy elérjék a pezsgést. Ez nemcsak kellemes italt adott, de a szénsav a vízben termelődő baktériumokat is kiölte. A gyógyító erő, amelyet két évszázada tulajdonítottak neki, azért meglehetősen korlátozottnak bizonyult, bár igaz, hogy a szénsav természetes tartósítószerként funkcionál. 

Puskás Ferenc életműve, Kassai Lajos lovasíjász módszere, a gyulai kolbász és a magyar operett mellett a szikvíz is bekerült a Hungarikumok Gyűjteményébe.