Kecskemét

2022.05.20. 19:56

A japán kormány rangos díjjal ismerte el Király József munkásságát

Kevés magyar mondhatja el magáról, hogy munkássága elismeréseként megkapja a japán kormány Felkelő Nap Rendje Arany és Ezüst Sugarakkal érdemrendet. Kecskeméten Király József, a Kecskemét–Aomori Magyar–Japán Baráti Kör tiszteletbeli elnöke mindezt kiérdemelte. A díj adományozásáról a napokban kapta meg a jó hírt.

Sebestyén Hajnalka

Király Józsefnek (jobbra) érdemrenddel ismerték el a Kecskemét–Aomori testvérvárosi kapcsolat terén tett eddigi munkásságát. Fotó: Bús Csaba

Király Józsefnek (jobbra) érdemrenddel ismerték el a Kecskemét–Aomori testvérvárosi kapcsolat terén tett eddigi munkásságát. Fotó: Bús Csaba

– Az ön neve Kecskeméten már évtizedekkel ezelőtt egybeforrt a japán kultúrával, a japán harcművészetekkel. Többször elismerték már japán oldalról is a munkáját. Hogyan fogadta az újabb rangos díj odaítélését? 
– Még fel sem fogtam, úgy érzem, hogy szinte tiszteletbeli japán lettem. Nagyon büszke vagyok rá, és óriási megtiszteltetésként élem meg, hiszen a The Order of the Rising Sun, Gold and Silver Rays-t, azaz a Felkelő Nap Rendje Arany és Ezüst Sugarakkal kitüntetést a japán kormány adományozza külföldi személyeknek. Ebben az évben Magyarországról engem választottak, ezzel ismerték el a Kecskemét–Aomori testvérvárosi kapcsolat terén tett eddigi munkásságomat. Ezúton is hálás köszönetemet fejezem ki mindazoknak, akik ebben a munkában segítettek. Ami külön öröm számomra, hogy nem mint politikust, önkormányzati képviselő személyemet vették alapul, hanem azt a hatalmas munkát, amit Kecskeméten a japán kultúra és harcművészet népszerűsítéséért tettem az elmúlt harminc évben. A japánok ugyanis azt nézik, mit tesz le valaki az asztalra, és nem a pozícióját. 

– Honnan ered a japánok iránti érdeklődése? Hogyan került kapcsolatba a japán emberekkel? 
– Ez egy hosszú történet. Először a sport terén. A harcművészetek már diákkoromban magával ragadtak, a nanbudo ma is az életem része. Ekkor kezdtem el érdeklődni a japán nép iránt. Később, a nyolcvanas évek végén alapító tagja voltam a Magyar–Japán Baráti Társaság Kecskeméti Tagozatának, mely később Kecskemét–Aomori Baráti Kör néven folytatta munkáját. 1994-ben az alapító tagok között voltam, majd 12 éven át az egyesület elnökeként, 2010 óta pedig tiszteletbeli elnökeként foglalkozom a japán programokkal, japán kultúrával, harcművészettel. Emellett Kecskemét önkormányzati képviselőjeként különböző pozíciókból is segítettem a japán–magyar kapcsolatok előmozdítását, kulturális, tudományos és sportrendezvények által. 

– A rendezvények mellett Kecskeméten kézzelfogható elemei is vannak a japán–magyar barátságnak. A legtöbbhöz kapcsolható az ön neve. Kiemelne néhányat? 
– Az egyik leglátványosabb szerintem a japán cseresznyefákkal borított Aomori park létrehozása volt a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola előtt a Kecskeméti Szent László Lions Clubbal, melyet 2012-ben kezdtünk el kialakítani. Ekkor, megemlékezve az Aomori várossal ápolt baráti kapcsolatra és a Kelet-Japán földrengés áldozataira, cseresznyefa-ültető fesztivált szerveztünk. Később – szintén a kezdeményezésemre – neveztük el a helyet Aomori parknak. Újabb fák elültetésével a cseresznyefa-ültetési ünnepséget azóta is folyamatosan megtartjuk, ha van rá lehetőség. A másik nagy büszkeségem a Magyar Nanbudo Szövetség és a Hakkoda Dojo edzőterem megalapítása és működtetése, melyek szintén hozzájárulnak a Japán és Magyarország közötti harcművészeti és sportbeli kapcsolatokhoz. Hosszú ideig én is edző voltam, ma már csak vezetem a dojót. 

– Többen emlékezhetnek arra, hogy 2009-ben a dojo avatásán a japán herceg is részt vett, mely már akkor is a munkája elismerésének szólt. 
– Én is így éreztem, diplomáciai sikernek könyveltem el. A japán herceg és hercegné avatta fel a dojót, melyet Aomori hegyéről, a Hakkodáról neveztem el. Később Akisino herceg a lányával együtt ismét visszatért, akkor a haszonállatok háziasítása iránt érdeklődött Buga­con. 

– Sokszor járt Japánban? 
– Könyvek és a japán barátaim által nagyon jól ismerem már a történelmüket, kultúrájukat, konyhájukat, mindennapjaikat. Személyesen azonban csak kétszer jutottam el Japánba. Először a hivatalos önkormányzati delegációval, másodszor pedig a Csiperó égisze alatt egy gyerekcsoportot szerveztem és kísértem ki. Bízom abban, hogy a jövőben lesz még rá alkalmam. 

– Érez valami hasonlóságot a két nép között? 
– Sokat tanulmányozom a japán emberek életét, és egyre több azonosságot vélek felfedezni. Ami biztos, a nemzeti öntudatunk nekünk is és nekik is nagyon erős. Vannak persze dolgok, amiben különbözően gondolkodunk, de ez így van rendjén. 

– A japánok milyen hatással voltak önre magánemberként? 
– A japánok nagyon átgondoltak, megterveznek mindent előre, a napjukat, az életüket, a vállalkozásukat. Nagyon tetszett ez a hozzáállásuk az élethez, ezt a vonalat építettem be én is a mindennapjaimba és a vállalkozásomba. Jól működik. A japánok természet iránti elkötelezettsége pedig példaértékű. Ahogyan japán mesterem, Yoshinao Nanbu mondta: a természet része vagyunk, szimbiózisban élünk a természettel, ha valami rosszat teszünk, érezteti hatását. Elég csak a mindennapjainkra gondolni. Együtt kell élnünk a természettel. 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a baon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a baon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában