2022.04.07. 19:55
Kitüntetést vett át a Bács-Kiskun Megyei Tudományos Ismeretterjesztő Társulat igazgatója
A kémia iránti szeretete egész életét végigkíséri Szabics Istvánnak, a Bács-Kiskun Megyei Tudományos Ismeretterjesztő Társulat (TIT) igazgatójának. Szakmai életútjáról, az állatok szeretetéről és az általa megálmodott Élményközpontról annak apropóján beszélgettünk vele, hogy a közelmúltban vehette át szakmai munkája elismeréseként a Magyar Érdemrend lovagkeresztje kitüntetést.
Szabics István, a megyei TIT igazgatója szakmai munkája elismeréseként a Magyar Érdemrend lovagkeresztje kitüntetést vehette át. Fotó: Sebestyén Hajnalka
– Abban a megtiszteltetésben részesült, hogy a köztársasági elnök a Magyar Érdemrend lovagkeresztje kitüntetést adományozta önnek. Milyen érzésekkel fogadta ezt a rangos országos elismerést?
– Hatalmas megtiszteltetésként éltem meg, sokáig nem is tudtam róla, hogy felterjesztettek a kitüntetésre. Megerősített abban, hogy az elmúlt négy évtizedben nem hiába fáradoztam a természettudományok népszerűsítésén a megyei TIT-nél, igazodva a kor digitális követelményeihez. Ahogyan a díszoklevelen is olvasható: „Az egyetemes kulturális értékek gyarapítása, különösen az élményalapú és a digitális ismeretterjesztés kifejlesztése terén végzett munkája elismeréseként” ítélték meg számomra a lovagkeresztet. Ami még óriási öröm volt a számomra, hogy a díjátadónak Budapesten a Karmelita kolostor adott helyet, mely méltó, patinás helyszínként szolgált az ünnepségnek.
– Meglepte a kitüntetés?
– Volt egy sejtésem, de konkrétat nem tudtam. Mivel ez kétlépcsős felterjesztési rendszerben zajlik, engem már csak a második végén értesítettek róla. Köszönettel voltam mindenki iránt, aki támogatását fejezte ki a munkám elismeréséhez. Azzal is tisztában vagyok, hogy ez a kitüntetés nemcsak Szabics Istvánnak, a személyemnek szól, hanem a megyei TIT-nél végzett munkámnak, melynek eredményességéhez sok kollégám is hozzájárult. A kitüntetés ugyanakkor arra is remek alkalmat adott, hogy elgondolkozzam azon, mi minden is történt ezen évtizedek alatt.
– Több mint négy évtizede dolgozik a TIT-nél. Első munkahelye volt, vagy máshol kezdte pályafutását?
– Pontosabban 42 éve fogadtam el a TIT állásajánlatát. Eredetileg matematika–kémia szakos általános iskolai tanárként diplomáztam. Frissen végzett pedagógusként Budapesten, egy zene tagozatos művészeti iskolában tanítottam kémiát és matematikát két éven át. Nagyon szerettem, a diákokkal azonnal megtaláltam a közös hangot. Később másoddiplomaként a középiskolai tanári szakot is elvégeztem. Két év után Kecskeméten kaptunk lakást, feleségem, Marianne is tanárnő, földrajz–biológia szakos. A költözésünk után a II. Rákócziban tanítottam, amely akkor még az Ókollégium épületében működött. Ez idő alatt kerültem kapcsolatba a megyei TIT-tel, több szakkört vezettem, korábban a fővárosban az országos TIT-nél is dolgoztam.
– Miért váltotta le a tanári pályát?
– Az akkori TIT megyei titkára olyan állásajánlatot tett, melyre nehéz volt nemet mondani. Nem bántam meg, de bevallom, a mai napig élvezem, ha előadást tarthatok a diákoknak. 1980. február 2-án lettem a TIT állandó munkatársa.
– Mikor nevezték ki megyei igazgatónak?
– 1989. december 16-án, akkoriban én voltam az országban a legfiatalabb megyei TIT-igazgató. Ez egy nagyon nehéz időszak volt. Rendszerváltás történt, az országos TIT-szövetség felbomlóban volt, a megyei egységek önállósodtak. A korábbi fix állami pénz helyett nekünk kellett megteremtenünk a forrásokat kiadásainkhoz. Újra kellett felépítenünk a vezetői programot. Nagyon sok új ötletünk volt, melyek közül a legtöbb meg is hozta az eredményt. Több lábon álltunk. Nyelvoktatást, nyári egyetemeket, tanári továbbképzéseket indítottunk, fejlesztettük a nyelvvizsgáztatást, konferenciáknak adtunk helyet, és talán sokan emlékeznek arra, hogy mi indítottuk útjára a Drog és Ifjúság elnevezésű drogprevenciós sorozatot. Szintén büszke vagyok a Himnusz-sorozatunkra, melynek keretében a világ himnuszait mutattuk be. Sokat pályáztunk, melyek szintén segítették a működésünket.
– A világ digitális fejlődésére is mindig szinte azonnal reagáltak. Ez mennyiben járult hozzá a sikerükhöz?
– Az élet írja mindig a lehetőségeket. Amint a 90-es évek elején elindult az internet, azonnal reagáltunk szakmai kiállításokkal, továbbképzésekkel. Ez a mai napig a fő csapásirányunk.
– Jó példa erre, hogy a járványhelyzet idején az élményközpont óráit szinte azonnal áthelyezték a digitális térbe.
– Valóban, és ezt a fiatalok azonnal értékelték is. Az élményközpontunkban több mint kétezer gyerek fordult meg a két év alatt, ráadásul tanítási időn kívül, saját szabadidejük terhére „ültek be” a természettudományos óráinkra. Fontos, hogy megtaláljuk velük a kommunikációt, és ők már ahhoz a korosztályhoz tartoznak, akik a digitális nyelven értenek leginkább.
– Az Élményközpont program tavaly zárult. Várható folytatás?
– Szeretnénk, de ennek az anyagi lehetőségeit még kutatjuk. Addig is van két tanodánk, Jakabszálláson és Szabadszálláson, melyek célcsoportja a hátrányos helyzetű fiatalok. Emellett felnőttképzések, -tanfolyamok szervezése zajlik, folyamatos a nyelvvizsgáztatás, és a pécsi egyetemmel közösen posztgraduális és akkreditált képzéseket is indítunk ősztől.
Szeret utazni
Szabics István szabadidejét a családjának szenteli. Fiuk a fővárosban él, így minden időt értékel, melyet együtt tölthetnek. Feleségével több házi kedvencet is tartanak, akik óriási szeretet kapnak tőlük. Ha idejük engedik, utazgatnak is, nyáron gyakran járnak le a Balatonhoz, ahova természetesen a cica és a kutyus is velük megy.
