Barátai, tisztelői idézték meg Bodri Ferenc életét Kecskeméten

A Katona József Emlékházban január végén nyílt meg Bodri Ferenc emlékkiállítása, mely továbbra is látható. A pénteki kötetlen találkozón az ismert művész régi barátai, tisztelői vettek részt, együtt idézték meg életét, annak nehéz pillanatait. 

Székelyné Kőrösi Ilona történész köszöntötte a résztvevőket, aki saját emlékeit is megosztotta.

– A magam tapasztalatából tudom, ha József Attiláról, Radnótiról vagy a Bánk bánról kezdtünk beszélgetni, már idézte is a szövegeket. Mintha élő verseskötetek lettek volna a fejében – idézte fel a történész, majd mesélt a művész életének nehézségeiről, Istenadta művészi tehetségéről. 

– Bodri Ferenc szerényen, visszahúzódóan élt. Csendes, érzékeny és sebezhető volt, de ő maga nem bántott senkit. A sikert, a nyilvánosságot, a megnyitók rivaldafényét csendesen, megilletődve viselte. Nem tartozott a törtetők és az anyagilag sikeres alkotók közé. Gyakran küzdött hétköznapi gondokkal. Nem telt el egyetlen napja sem alkotás nélkül. Meghatározó élményeit és ars poeticáját a szellemóriásokkal való azonosulás és saját életének traumái táplálták – tette hozzá, majd édesapja elvesztése okozta traumáról szólt.

– Önpusztító életet élt, sokan tudták róla. Azt talán kevesebben, hogy a második világháború mekkora traumát jelentett az ő életében. Szülei friss házasok voltak, amikor édesapja megkapta a behívót. A Don-kanyarba, a második világháború legtragikusabb helyszínére vezényelték. Idősebb Bodri Ferenc frontról küldött lapjaiból megismerhetjük a gyönyörű és erős fiatalasszonyt, a későbbi mamát is. A kisbaba érkezéséről ott, a Don mentén értesült. 1943 januárjában szabadságra készült, azt remélte, mielőbb Kecskemétre érkezhet. Az emlékezetes januári események, a második magyar hadsereg megsemmisülése ezt megakadályozta. Idősebb Bodri Ferenc soha nem tért haza, fiával soha nem találkozhatott. Ferenc hosszú ideig kijárt a vasútállomásra, hátha valamelyik vonattal megérkezik apa – mondta Székelyné, majd idézett az édesapa frontról írt leveleiből, tábori levelezőlapjaiból. 

Ezt követően felolvasta Kerényi György levelét, aki személyesen nem tudott részt venni a rendezvényen. Ebben Bodri Ferenchez kötődő kapcsolatáról írt, a hetvenes évektől kezdődően.

Szó esett még az elhunyt művész hagyatékáról, melyről gyámja Kövesdi Mária adott számot. Első körben keresték a hozzátartozókat, leszármazottakat, mivel azonban nem találtak örökösök, így az állam az örökös. Alkotásai szinte már mind magángyűjtőknél, közgyűjteményekben vannak.