Tizenkét év után befejezte a munkát a majsai tejesember

„Dönteni kellett; vagy becsukom az istállóajtót örökre, és mehetek sorba állni a munkaügyi központba, vagy kitalálok valamit. A jószágot én annál jobban tisztelem, hogy levágott tehénfejekkel demonstráljak, vagy kiöntsem a tejet a lefolyóba, mert az ugyan látványos, de még nem jelent megoldást” – nyilatkozta portálunknak vállalkozása 2009-es indításakor Bera András, aki a megyében elsők között szállította házhoz a tejet.

Az induláshoz egy zárt terű furgont vásárolt, amit átalakítottak tejszállító járgánnyá. December első napján zúgott fel először a majsai utcákban a tejesember autójának szignálja, a „Boci, boci tarka” kezdetű gyerekdal, és az üzlet beindult.

A vállalkozás egyre népszerűbb lett, és a „bocimobil” 450 literes tartálya gyakran kiürült. Akkoriban a gazdáktól 40 forintos áron vásárolták fel a tejet, míg a frissen fejt tej literjéért 120 forint volt a bevezető ár Bera Andrásnál. A tehéntartással is foglalkozó őstermelő még 2012. szeptemberében rögzítette a tej árát, és egészen múlt év végéig 200 forintért adta a tejet. A majsai utcákon azóta nem csendül fel a tehénbőgéssel záruló „Boci, boci tarka”, mert Bera András megszüntette a sokak által megkedvelt szolgáltatást.

– A tejesautó jó ötletnek bizonyult, sokáig jövedelmező is volt, de be kellett látnom, hogy mostanra gazdaságtalan lett az üzemeltetése. A kiadások egyre csak nőttek, sokat drágult az üzemanyag, az autó fenntartása is vitte a pénzt, és sajnos egyre kevesebb lett a vevőm is. A szarvasmarhákat megtartottam, de tejet már nem árusítok a jövőben –mondta el az 58 éves őstermelő, akinek nagyon sok szép élménye kötődik a vállalkozáshoz.

– Rengeteg jó embert ismertem meg a tizenkét év alatt, hiszen ez a szolgáltatás nemcsak arról szólt, hogy belenyomtam a vevő kezébe az egy üveg tejet, hanem beszélgettem is a vásárlókkal, akikkel kialakult egy nagyon baráti kapcsolat. Főleg az idősebb korosztály alkotta a vásárlói kört, akik közül sokan értettek a tej további feldolgozásához – mesélte Bera András, aki kiszállításkor napi 60–70 kilométert is megtett a járművével a város utcáin.

A bizalom is erősödött a vásárlókkal, hiszen volt, ahol csak a kerítésre akasztotta a tejesüveget és havonta számoltak el a fogyasztóval.

– Úgy tervezem, hogy eladom a tejesautót. A szívem szakad meg, de ezzel lezárult az életem nagyon szép tizenkét éve, aminek talán a legfontosabb hozadéka az volt, hogy sokakkal kerültem szinte családias viszonyba – tette hozzá Bera András, aki az utolsó üveg tejet törzsvásárlójához, Györffy Imréné magyartanárhoz, a város díszpolgárhoz vitte el.

„András a legfontosabb ember, aki gondoskodott rólunk”

– Nagyon sajnálom, hogy megszűnik ez a szolgáltatás, hiszen a kezdetektől kuncsaftja vagyok a Bera családnak. András nálunk családtag lett az évek során. Annak idején a kisunokáimnak érdekes volt, hogy egy nagy fehér autó eljátszott egy gyerekdalt, ami azt jelezte, hogy jött a tejesbácsi, akiből később András bácsi lett. Nekünk pedig Bera úrból idővel András lett, aki a legfontosabb ember, aki gondoskodott rólunk, hiszen én gyerekkoromtól kezdve a tejben látom a legfontosabb táplálékot. Kiskoromban egy tejesnéni lakott mellettünk Szegeden, és én ellestem a tudományát, hogyan kell a tejből savót, vagy éppen tejfölt és túrót készíteni – mondta el Györffy Imréné, aki egy kis saját készítésű süteménnyel is megköszönte a sokévnyi gondoskodást Bera Andrásnak.