A kecskeméti idős asszony nem tudja bizonyítani, hogy az ingatlanos lenyúlta a pénzét

Marika néni esetével hírportálunk egy ízben már részletesen foglalkozott. A most 75 éves kecskeméti asszony korábban kocsmában dolgozott a piactéren, majd máriahegyi házuk melléképületében nyitott italmérést. Férje halála után már nagynak érezte a házat, egyedül nehezen tudta fenntartani, és elhatározta, hogy eladja. Így is történt, elköltözött Felsőcsalánosra, de az új házban sem találta helyét. Balsorsa ekkor az egyik belvárosi ingatlanközvetítő iroda munkatársával, egy középkorú nővel hozta össze (az irodát Marika néni nem akarta megnevezni, csak egy céges névjegykártyát mutatott). Az ingatlanos intézte neki a felsőcsalánosi ház és a máriahegyi italmérés eladását is. Az idős asszony nem tagadja: bizalmába férkőzött a nő, aki azzal hízelgett neki, hogy az édesanyját látja benne, tiszteli és szereti, és kocsijával hozta-vitte. 

Az ingatlanos tette el a pénzt

Először az italmérés kelt el 7,5 millióért, abból 2,5 milliót végrehajtónak kellett átadni, a többi maradt az ingatlanosnál. Majd a házra is lett vevő, aki 2019-ben az ügyvédi irodában készpénzben át is adta a megbeszélt összeget, 17 millió forintot, mert Marika néninek nincs bankszámlája. Itt következett az elképesztő fordulat, amit sokadszorra is nehéz elhinni, de Marika néni minden egyes alkalommal, amikor erre terelődik a szó, ugyanúgy mondja el. 

– Kijövünk az ügyvédtől, és mondom, édes jó Istenem, megyünk neki az estének, mi lesz most velem, ennyi pénzzel, hogy megyek haza egyedül a sötétben? Mire ő (az ingatlanos – a szerző): „semmi baj, elvisszük az irodába és berakjuk a páncélszekrénybe, majd el tetszik érte jönni”. Jó ötletnek találtam – így Marika néni. A logikus kérdésre, miszerint a hatalmas összeg átadásáról írtak-e valami papírt, nemleges a válasz. És ez máig bántja az idős hölgyet, amikor erről kérdezem, mindig elsírja és korholja magát, hogy ilyen naiv és hiszékeny volt. 

Marika néni sem másnap, sem a következő héten nem ment el a pénzéért. 

Annyira megbízott az ingatlanközvetítőben, hogy mindenféle meghatalmazás nélkül kvázi rábízta a vagyonát, 22 millió forintot. 

Úgy volt vele, megállapodásuknak megfelelően úgyis keres majd neki hamarosan egy lakást az ügynök, és akkor jobb, ha nála marad a rengeteg pénz. Aztán teltek-múltak a hónapok, és nem történt semmi, az ingatlanos nem jelentkezett, nem ajánlott megvételre házat. Végül Marika néniben gyanú ébredt, 2020 elején visszakérte a pénzét. Ám azt mondja, az ingatlanos szemtől szembe letagadta, hogy odaadta volna neki a milliókat, és szinte szóba sem állt vele. 

Ismét hónapok teltek el, mire az idős hölgynek sikerült megtennie a feljelentést. Nehezítette dolgát a 2020 márciusában berobbanó Covid első hulláma, az akkori szigorú lezárások. A rendőrségen először azt mondták neki, nem teheti meg személyesen a feljelentést, írja meg otthon, és vigye be. Majd amikor ez megtörtént, utána párszor meglátogatta a rendőrkapitányságot, de szavai szerint elküldték, hogy legyen türelemmel, „járvány van”. 

A rendőrök megszüntették a nyomozást

A nyomozás viszont elindult jelentős értékre elkövetett sikkasztás gyanúja miatt. És mint Marika néni megmutatta a szépen összegyűjtött iratok között, végül megszüntették, mert 

„a rendelkezésre álló bizonyítékok, illetve bizonyítási eszközök alapján nem állapítható meg bűncselekmény elkövetése”. 

Az indoklásból kiderül, hogy a tanúvallomások nem támasztották alá a Marika néni által elmondottakat. A felsőcsalánosi házat megvásárló nő például azt mondta a rendőröknek, hogy a vételárat több részletben (nem egy összegben) adta oda Kisnagy Lajosnénak készpénzben, és az átadás minden alkalommal a délelőtti órákban történt meg az ügyvédnél, nem pedig estefelé. 

A rendőrség megállapította emellett, hogy a nyomozás során Kisnagy Lajosné nem igazolta okirattal azon állítását, hogy a teljes vételárat átadta az ingatlanosnak, és ennek tanúja sem volt. A pénzátadások a tanúk szerint délelőtt történtek, a feljelentő szerint az esti órákban, de ennek tisztázására más bizonyíték nem áll rendelkezésre. 

A rendőrség megszüntető határozatában az szerepel, hogy az adásvételi szerződés szerint (is) Marika néni a vételárat több részletben kapta meg a vevő ballószögi asszonytól. A Kisnagy Lajosné által megmutatott szerződésben viszont az áll: megkötését megelőzően a vevő „a felek kölcsönös és egybehangzó nyilatkozata alapján a teljes, 17 millió forintos vételárat készpénzben megfizette, mely összeg hiánytalan átvételét az eladó a jelen okirat aláírásával is elismeri és nyugtatja”. 

Bár nem kecsegtetett sok reménnyel, Marika néni és az általa megbízott ügyvéd panaszt tett a Kecskeméti Járási Ügyészségnél a nyomozás megszüntetése miatt, ám a vádhatóság a panaszt alaptalannak találta és elutasította. Az ügyészség szerint a rendőrség „a bizonyítási eljárást a szükséges és lehetséges körben lefolytatta”, és a beszerzett bizonyítékokat „helyesen mérlegelve, döntését okszerűen indokolva állapította meg, hogy nem bizonyítható bűncselekmény elkövetése”, azaz törvényesen szüntette meg az eljárást. 

Leírják, hogy nem áll rendelkezésre olyan bizonyíték, amely kétséget kizáróan alátámasztaná, amit Kisnagy Lajosné állít, azaz hogy átadta volna a pénzt az ingatlanosnak.

 A felsőcsalánosi ház vevője pedig nem szolgáltatott érdemi információt arról, hogy mi lett a pénz további sorsa, miután átadta Marika néninek. Az ügyészségi indoklás szerint mivel nem nyert bizonyítást a 17 millió forint ingatlanosnak történő átadása, így a pénz jogtalan eltulajdonításának „vizsgálata fel sem merülhet”. 

Marika néni nem tudja bizonyítani az igazát

Most újra beszéltünk a 75 éves hölggyel. Már nem kért névtelenséget, mint korábban, és a fotózáshoz is hozzájárult, hogy ezzel is hitelesítse a mondandóját. Végtelenül el van keseredve, és nem érti, a tanúk miért mondtak mást, mint ő. Mint ami – szerinte – az igazság. 

– Nem igaz, hogy több részletben kaptam meg a vételárat! Egy az egyben ideadta a vevő! Tisztán emlékszem: ott ült az ügyvéd az asztalnál, itt a vevő, itt én, ott meg az ingatlanos – mutatja hevesen magyarázva Marika néni. 

– A vevő kiszámolta, az ügyvéd úr átszámolta és átadta nekem a tizenhétmilliót. Így történt! Aztán odaadtam az ingatlanosnak azzal, hogy beteszi a páncélszekrénybe, aztán felültem a buszra és mentem haza. Olyan biztos ez, mint hogy mi most ketten beszélgetünk. 

De nem tudom bizonyítani, egymagam vagyok, ők meg egy nyalábban! 

– teszi hozzá indulatosan, és ismét elfutja szemét a könny. Arra is megesküdne, hogy nem délelőtt történt a pénzátadás, hanem délután 4-fél 5 körül – de mivel tél volt, már sötétedett, olyan volt, mintha este lenne. 

Egyik ügyvéd sem vállalja az ügyet

Marika néni már nagyjából letett arról, hogy valaha viszontlátja pénzét. A rendőrségtől azt várta volna, hogy szembesítik az ingatlanossal, de erre nem került sor. Megkeresett több ügyvédet, de senki nem vállalta ügyét. 

– Mindenki azt mondja, bizonyíték kellene. Hát nem elég bizonyíték az, hogy nincstelen lettem, öregkoromra albérletbe kényszerültem? – teszi fel a kérdést. 

A 75 éves asszony vagyona elvesztése óta mindenféle alkalmi munkát elvállal, amit kínálnak neki. Volt kapálni, kukoricát, szamócát szedni, kertészkedni. Most reggel 5-től, fél 6-tól délután 1-ig, fél 2-ig egy kecskeméti nyilvános illemhelyen dolgozik, adja a belépőt és takarít is. Kell a pluszpénz, mert végtelenül szerény nyugdíja épphogy fedezi egy kis hunyadivárosi lakás egyébként – a körülményeire tekintettel – alacsony albérleti díját. 

– Összeteszem a két kezemet, hogy legalább ez a munkám van. Hál’ istennek még bírom erővel – búcsúzik el megtörten Marika néni.